>

Az aréna harc gladiátorok közt egy gyakori szórakozási mód az Alkony világán.

Aréna harc 1
Foglyul ejtett rablótünde gladiátorok küzdenek Lel Tessini büntetőlégiósokkal egy aréna harc során.

 

Aréna harc 2
Az arénamester és a gladiátorok edzője figyeli az aréna harcot.

Felhasznált figurák:

  • Az aréna mester Big T a Pigeon Guard Gamestől (jelenleg csak angolul)
  • Az edző a Vörös ork veterán, aminek az alapja Lándzsás ork a Renegade Miniaturestől (jelenleg csak angolul)
  • A gladiátorok és a nézők különféle Zvezda and Italeri figurák
  • A tereptárgyak a Napóleoni harctéri kiegészítők az Italeritől (az ismertető hamarosan várható!)
  • A háttér a Gerenda erőd egy általam ismeretlen magyar gyártótól (az ismertető hamarosan várható!)

* * *

Hogy tetszenek az aréna harc képek? Milyen egyéb Alkonyos képeket látnál szívesen? Írd meg hozzászólásként!

 

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Az Alkony egy fantasy univerzum, melyben az általunk létrehozott területek elhelyezkednek. Ezek a területek a szerző által kigondolt világrészek, melyek háttérelemeikben kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a világrészek általában egy földrajzi területet fednek le, szerepjátékoknál pedig egy adott kampány-környezetet.

Ilyen világrész pl. a Beltenger vidéke vagy Zonsan.

A leírásokban olykor keverednek a definiciók, és világként kerül említésre a világrész, a világrészt magába foglaló bolygó, vagy akár az Alkony univerzuma is - remélhetőleg a szövegkörnyezetből kiderül, mire is utal az ismertető.

A már kidolgozott világrészek között az átjárás a szerzők (szerepjáték esetén a mesélők) fantáziájára van bízva. Történhet hosszú karavánút során, mágia segítségével, portálkapukon átlépve, repülő hajóval vagy akár sárkányok hátán szárnyalva.

A világokat közös vonások kapcsolják össze, melyek a legtöbbre jellemzőek. Ezek egy olyan hangulati egységet adnak, amik felismerhetőek a legtöbb világrészen.

Realista ábrázolásmód. Ez nem annyira a világ része, mint inkább a kivitelezésé, de fontos része az Alkony világának. Fontos, hogy a tervezők és szerepjáték mesélők figyelembe vegyék, hogy mi valóságunk ismeretében mi tűnik reálisnak és valószínűnek abban a környezetben, amit le akarnak írni.

A korábbi civilizációt elpusztító Kataklizma az egyik központi eleme a világoknak, melyek az Alkonyhoz tartoznak. Ez a hatalmas katasztrófa eltörölte a régi birodalmakat, s visszavetette a túlélőket a barbárságba. Ez persze lehetőséget ad arra, hogy a civilizációkból felemelkedő közösségek egyéni hangulatot kapjanak.
A Beltenger és a Rablópuszta vidékén ez pár száz éve történt, és a világot lassan újjáépítik.

Az emberek központi szerepet játszanak, de nem feltétlenül ők az uralkodó faj. Az ember csak egy a sok faj közül, és körülöttük a többi faj rendelkezhet jobb adottságokkal a környezet túléléséhez, lehetnek okkult képességiek, birtokolhatnak ősi technológiákat, esetleg ők uralják azt a területet, ahol az emberek élnek.
A Beltenger vidékén a lakosság fele ember, a Rablópusztán kevesebb. Bár vannak önálló államaik, de az idegen fajok folyamatosan veszélyeztetik őket.

A mágia alacsony szintje egy másik közös tényező. A legendák szerint régebben a mágia mindennapos volt, ám a jelenben a misztikus erők használata ritka és nehézkes. A világ nagyobb része mágia nélkül éli mindennapjait. Ráadásul nincsenek végtelen hatóidejű varázslatok, minden mágiának szüksége van energiára, ami hajtja, így az ősi varázstárgyak lassan lemerülnek.
Ez a Beltenger és a Rablópuszta vidékén is így van.

Az istenek nem vállalnak közvetlen szerepet a világ eseményeiben, bár a vallás lehet központi szerepű a lakosság számára. Sok egyház nem létező isteneket imád, némely istent pedig fikarcnyit sem érdekli a halandók világa. A papok nagy része nem tud varázsolni, vagy ha mégis, akkor a hívőkből merítik az erejüket az "isteni csodák" létrehozására.
A Beltenger környékén imádott istenek általában erősebb szellemek vagy kisebb démonok, akik közelebb állnak a halandókhoz, így könnyeben tudnak kapcsolatot teremteni velük.

Az erőforrások hiánya mindenhol döntő jelentőségű. Vagy eleve erőforrás-szegény volt a környezet, vagy a korábbi civilizáció fosztotta ki teljesen, vagy pedig a Kataklizma pusztította el az erőforrások maradékát. Az erőforrások hiánya persze surlódásokhoz vezet a világ jelenlegi lakosai között, akik sosem elégedettek azzal a kevéssel, ami jutott nekik.
A Beltenger vidékén és a Rablópusztán is hiány van fémekből. A pusztán ráadásul vízből és élelemből sincs elég.

A vészterhes jövő fenyegetésében élnek az emberek. Bár lehet, hogy épp kilábaltak egy fenyegetésből, de a láthatáron már közeledik a következő. Ahhoz, hogy megakadályozzák ezt a katasztrófát, olyan hősökre van szükség, akik képesek szembeszállni a lakosság közönyével, és össze tudnak fogni, hogy közös erővel győzzenek.
Bár a Beltenger vidékének "jelene" békés, de újabb veszedelmek árnya közeleg.

A fejlett technika hiánya egy további közös pont. Habár az elméletét ismerhetik, a használt technika primitív - a szintje nagyobb részt ókori, legfeljebb középkori. Mágikus technológia is létezik, de ez nem jellemző a központi világrészekre, legfeljebb a távoli vidékekről érkező utazók hozzák magukkal. Ilyen titokzatos berendezések, melyekről a legendák szólnak a repülő hajók, önjáró ostromfegyverek, vagy a félelem nélküli páncél-harcosok.
A Beltenger vidékén a földi középkornak megfelelő technikai szint van, a Rablópusztán pedig ókori. Tűzfegyvereket nem használnak. Mágikus technológiát egyik helyen sem tudnak előállítani, legfeljebb a romok között találni ilyesmit

Mindezekből következik, hogy többségben vannak a hétköznapi ravaszságot vagy fizikai erőt alkalmazó kalandorok - a zsiványok és fegyverforgatók. Ez tükröződik az írásokban és a játékokban is.

* * *

Szempontok a tervezésnél

Fontos szempont volt a világ kialakításánál, hogy az egyszerű emberek is komoly szerepet kaphatnak a történetekben, ne csak a mágikus képességekkel rendelkezők. Ezért volt szükséges a mágiahasználókat háttérbe szorítani.

Kezdetben igyekeztünk szakítani a földi mitológiai lényekkel, de az olvasók és játékosok nyomására meg kellett hagyni néhány közismert fajt, melyek nagyobb részt hasonlítanak a fantasy irodalmi és játékos sztereotípiákra. Ezek az alábbiak: elf, ork, sárkány, törpe, troll.

Az első négy forrása a Gyűrűk Ura Tolkientől.

Az elfek hosszú életű, mágikus lények.

Az orkok csúnya, agresszív humanoidok.

A sárkányok varázsolni és repülni képes gigászi szörnyek (bár a tűzfújás és kincsgyűjtés itt nem jellemző rájuk).

A törpék zömök emberfélék, akik jó kovácsok, és sziklába vájt városokban laknak.

A trollok Paul Anderson: Oroszlánszív regényéből vett nagydarab, regenerálódó, de buta lények.

* * *
Vannak ötleteid az Alkony világához, esetleg kérdéseid merültek fel? Írd meg a hozzászólások között!

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
Vörös halmok
Az egyik befejezett darab.

Alapkoncepció

Egy üldözéses küldetést terveztem, folyamatos tereppel (rolling terrain), ezért szükségem volt néhány kisebb dombra, hogy változatosságot hozzak a pusztai terepemre. Ne legyenek túl szélesek, mert az megakasztaná az egész üldözést, és az üldözöttek egyszerűen csak egy másik ösvényt választanának, amikor meglátják őket a távolban. Ne is legyenek túl magasak. Néhány lehet pont olyan magasságú, hogy fel lehessen rá ugratni egy hátassal, majd leugrani a túloldalán.
A játékaink 25mm vízszintes rácsot használnak, ezért el kellene férniük olyan négyszögeken, aminek az élhosszai a 25mm többszörösei. Az emelkedés szintjei 12,5mm magasak, úgyhogy csinálok kisebb, 12,5mm magas sziklákat, és néhány 25 mm magas dombot. Ez egy olyan magasság, ami nem lassítja le teljesen az üldözést, de választási lehetőséget ad a játékosoknak, hogy megkerüljék őket, vagy keresztül menjenek rajtuk.

Anyag választás

Volt itthon egy rakat polisztirol hablemez (hungarocell) lap egy bútor csomagoló anyagából, úgyhogy azt használtam.

Készítés

A hablemez darabok majdnem tökéletes méretűek voltak.
A kisebbik 12,5mm magasságú, ami pont az a méret, amit akartam. Egy 20x20cm-es négyzet volt, amit így csak kisebb darabokra kellett vágnom. Egy 1x2 mezőnyi darab már elég nagy ahhoz, hogy érezhető legyen a terepen a hatása, ezért hármat is készítettem belőle. A maradékot felvagdaltam, így lett még három 2x2-es és két 4x4-es darab.
A nagyobb lemez 30mm magas volt, ezért le kellett belőle vágnom 5mm-t. Az egyiknél egy kisebb részt csak félig vágtam át, ezért úgy döntöttem, hogy egy kis kiemelkedést készítek belőle. Ezek 16x16cm négyzetek voltak, így két 7,5x15cm-es és egy 15x15cm-es darabot készítettem belőlük. (Ezek 3x6 mezős darabok, és egy 6x6-os.)
Ezek nem lesznek vízszintesen modulárisak, ezért az oldalaikba emelkedést vágtam, és különböző formájúra szabtam őket. A tetejüket laposra készítettem, hogy függőlegesen egymásra lehessen őket pakolni. (Ha vízszintesen is modulárisra akartam volna őket készíteni, akkor az oldalaikat is laposnak kellett volna hagyni, hogy könnyebb legyen őket egymáshoz csatlakoztatni.)
Megpróbáltam mindet különbözővé tenni. Némelyikbe emelkedőt vágtam, másokba járhatatlan terepet faragtam.
Miután kialakítottam a kívánt formákat, golyót gyúrtam alumíniumból, és belenyomkodtam a dombok tetejébe és oldalába, hogy szikla-mintákat kapjak. Bár nem sikerült olyan szépen, mint reméltem, de azért elég jól néz ki.

Vörös halmok fekete bemosó után
A dombok végleges formája. A fotót a fekete bemosó felfestése után készítettem.
Vörös halmok csoportosítás
Bár nem moduláris a terep, de különböző formákba lehet őket csoportosítani.

Alapozás

Ecsettel Pentart dekupázs ragasztót kentem rá, hogy átlátszó alapot kapjak. Abban is segít, hogy egy merevebb réteget ad a hablemeznek, így kevésbé mállik festés közben.

Festékek

Pentart akril festék ecsettel felkenve.

Festés

Eredetileg úgy gondoltam, hogy csak feketét és fehéret fogok használni, az egyéb színek hozzáadásának az ötlete csak később adódott.
Egy eléggé változó sűrűségű fekete bemosóval indítottam. Vizet tettem azokra a részekre, amiket sziklának akartam festeni, aztán néhány hígítatlan fekete pöttyöt tettem a hablemezre, amit aztán elkentem. Ahol az ecset nedves részhez ért, ott a felhígult festék behatolt a résekbe, mint egy fekete bemosó, a száraz részeknél pedig úgy működött, mint egy átlagos fekete festék. Az oldalánál lefelé húztam az ecsetet, hogy megteremtsem egy függőleges fal illúzióját.
A bemosást részben azért is alkalmaztam, hogy megadjak egy alapszínt, de azért is, hogy lássam, hogyan is néz ki a terep a formázás befejeztével. Mivel a módszerem eléggé véletlenszerű, nem tudhattam, mi lesz a végeredmény.
Száradás után kevertem egy sötét szürke árnyalatot, és lefestettem vele azokat a részeket, amik a bemosás ellenére is kilátszottak. Ezután ugyanazzal a sötét szürkével erősen szárazecseteltem a dombok legtöbbjét.
Ezután két vagy három rétegnyit kentem rá egyre világosabb árnyalattal, hogy kiemeljem. Kiemelés során próbálom fentről lefelé húzni az ecsetet. A fenti részek így világosabbak lesznek, és a tereptárgynak természetes árnyékolást adnak. Ha nincs szükséged természetes árnyékokra, normál szárazecseteléssel is dolgozhatsz.

Vörös halmok szürke festés után
A szürke festés után.

Ekkor jöttem rá, hogy az átlagos szürke sziklák használata túl normális lenne Alkony terepnek. Egy ideig gondolkoztam, milyen színt használjak - vörös, zöld és sárga jutottak az eszembe. Amikor megnéztem a festék gyűjteményemet, a hozzám legközelebbi a Vörösbor volt, ez a vörös egy sötét árnyalata. Így aztán emellett döntöttem.
Kotyvasztottam belőle egy nedves (bemosó állagú) vörös mázat (1 rész sötét vörös, 2 rész matt lakk, 1 rész víz) és egy 10-es méretű széles fejű szárazecsetelő ecsettel vonalakat húztam a sziklára, amit aztán kissé elkentem az ujjammal. Mire végeztem az utolsóval, az elsők már elég szárazok voltak, hogy folytatni tudjam őket. A vonalak széles, homályos csíkokká alakultak a végére, de a vörös rózsaszínre váltott.
Hozzáadtam még 1 rész sötét vöröset, így már majdnem normál festék állagú lett. 4-es méretű ecsetre váltottam, és vonalakat húztam a rózsaszín csíkokra, amiket az ujjammal kissé elkentem. Amint befejeztem, kezdtem újra az elsővel, és ezt háromszor-négyszer csináltam végig. A korábban kijelölt vörös csíkokra ezeket a vonalakat véletlenszerűen rajzoltam, hogy jól nézzen ki.
Ahogy a festék elkezdett kifogyni, vizet adtam hozzá, amivel bemosó állagúvá hígítottam. A 4-es méretű ecsettel a nedves festékből pöttyöket raktam a vonalakra. Ezeket már nem kellett maszatolni, mert a nedvesség segített abban, hogy szabadon szétterüljenek. Három vagy négy menet után végül elfogyott a festékem, de elégedett voltam az eredménnyel. Ahogy a pöttyök elfolynak, majd felszáradnak, összefolynak a környező színekkel. Ha meg is marad néhány, később el lehet őket fedni, ha nem tetszik a végeredmény.

Vörös halmok - vörös pöttyök a glazing után
A különálló vörös pöttyök a glazing miatt egyelőre tisztán látszanak, de mire megszáradnak, összefüggő színt fognak alkotni.

Az egyik félkész terep táblát is elkezdtem lefesteni a vörös mázzal, hogy legyen a sziklákhoz passzoló terepem. Az első tábla befejezése után viszont lemondtam erről. Bár jól nézett ki, de egy hagyományosabb festést szélesebb körben lehet a játékokhoz használni, és a vörös sziklák nem fognak elütni egy sötét szürke táblától sem.
Amíg vártam, hogy a festék száradjon, vörös pöttyöket és csíkokat festettem két, korábban fehérre alapozott igavonó lóra, hogy egy olyan tenyészetet jelezzek velük, amik úgy fejlődtek ki, hogy rejtve legyenek ebben a vörös csíkos környezetben. Majd valamikor befejezem őket, de legalább a vörös szín árnyalata ugyanaz, mint a szikláknak.

Eztán nekiláttam a világos kiemelésnek. Ehhez kevertem egy világos szürkét (8 rész fehér, 1 rész fekete).

Vörös halmok - világos szürke festék
A világos szürke festék ennyire volt világos. Mindig érdemes fotót készíteni a színekről, hogy később referenciaként használd.

Szárazecseteléssel kiemeltem a felső éleket, majd nagyon óvatosan a teljes felső részt, hogy világosabb legyen. Két réteg után újabb adag fehéret kevertem hozzá, így már majdnem teljesen fehér lett. Ezzel aztán puhán szárazecseteltem a felső éleket. A második menetnél már csak néhány kiválasztott élet emeltem ki így.

Vörös halmok kiemelés előtt
Az egyik domb a kiemelés előtt. Amikor nekilátsz, ügyelj arra, hogy a felső részek legyenek világosabbak. A fotón már eleve világosabbnak látszik a lámpa ráeső fénye miatt.

 

Vörös halmok kiemelés után
Ugyanaz a rész a világos részek kiemelése után. A felső részek világosabbra lettek festve. A lenti részek sötétek maradtak, mert a fény nem süt be oda.

Amikor már azt reméltem, hogy kész vagyok, rájöttem, hogy megfeledkeztem a dombok aljáról. Bár hagyhattam volna simán fehérnek, de úgy gondoltam, hogy ha feketére vagy sötét szürkére festeném, akkor könnyebb lenne őket úgy használni, hogy egymásra vannak pakolva. Ha rés lenne a két modell között, akkor a fehér szín kivilágítana.

Vörös halmok - teljes készlet
A teljes készlet a lefestett vörös halmokból.

Záró réteg

Még mindig bizonytalan vagyok. Elég jól néz ki ahhoz, hogy tartsak attól, hogy csak elrontom a lakkal. Azonban nem merem záróréteg nélkül hagyni, mert az emberek kevésbé vigyáznak a tereptárgyakra, mint a figurákra.

Tervek

  • Matt lakk felvitele

Használat

  • Még semmi

* * *

Neked vannak tippjeid domb készítésre figurás harci játékokhoz? Kérdésed merült fel a cikkhez? Írd meg hozzászólásként!

 

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Alkategóriák

Alkony játékok

Makettek az Alkony játékokhoz

Az Alkony világa

f t g

Copyright © Kadmon 1997 - 2017 alkony.enerla.net

Honlapunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Ha tovább használja honlapunkat azzal hozzájárul a sütik (cookie-k) használatához.