Kalandok Vindgardián - A végzet prófétái #13 - Vindgardia játék narratíva

Kalandok Vindgardián - A végzet prófétái #13 - Vindgardia játék narratíva
Vindgardia hősei rendszer
kép © Vindgardia Hősei

Játék: Takács László & Szlobodnik Gábor: Vindgardia Hősei 1 - A Végzet Prófétái (2020), Kiadó: magánkiadás (Vindgardia Hősei cég)

Játékrendszer: Vindgardia hősei rendszer, Világ: Vindgardia világa

Játék beszámoló: Vindgardia hősei játék beszámoló - A végzet prófétái játék beszámoló

Játék narratíva: Vindgardia hősei játék narratíva - A végzet prófétái játék narratíva

Az A Végzet Prófétái játékkönyvben egy csapat zsoldos próbál célba juttatni egy karavánt. Ennek a játéknak a történetét örökítettük meg.

* * *

A tizenharmadik próbálkozásomnál megint a főleg mágiahasználókból álló csapatot választottam. A csapat egész sokáig el tudta húzni, mielőtt meghaltak.

* * *

A csapat

Harckészség: 5, Erőnlét: 13

Kezdőpénz: 30 arany

Zsoldosok:

• Boszorkány
• Varázslók *
• Alkimisták *
• Felderítők

* ezt a két zsoldosbandát nem lehet egyszerre felbérelni a szabály szerint

Háttér: A karakter egy nyugalmazott katona, akit egy kereskedő („Zsu­go­ri” Fen­gor) keres meg. A kereskedő megbízza azzal, hogy segítsen neki megszervezni egy karaván védelmét, biztosítva, hogy az eljusson a célállomásig. Az út során be kell ugrani egy városba (Khale­bor), ahol meg kell keresni a kereskedő egy ismerősét (Bí­bor­sze­mű Ge­reth­), hogy átadjon neki egy négykarú szobrocskát. A kereskedő ad némi pénzt (260 aranyat), hogy zsoldosokat bérelhessek fel a karaván mellé. Ad még a karakter mellé egy intézőt (Serena), aki az áru épségére vigyáz, és ő osztja majd az élelmet is.

Választott csapat: A tizenharmadik próbálkozásomnál most is a varázsló csapatot választottam. A boszorkányt, a varázslót, és az alkimistát vittem magammal, és melléjük még a felderítőket.

(A Végzet Prófétái: A játék nem teszi lehetővé, hogy a varázslók és az alkimisták ugyanannak a csapatnak a tagjai lehessenek. Arra már nem emlékszem, hogy csak azért nem vettem figyelembe, mert elnéztem ezt a korlátozást, vagy tudatosan hagytam figyelmen kívül, hogy lássam, mire képesek a mágiahasználók.)

Választott koncepció: Most már nem próbáltam tartani magam ahhoz, hogy a küldetés az elsődleges, próbáltam keresgélni a kaland szempontjából ideális megoldásokat

Most már igyekszem úgy játszani, hogy a korábbi játékok során megszerzett információra építek, amit viszont a karakterem nem tudhatna. Igazából azt sem tudom, hogy most hogyan kezeljem azokat a titkos dolgokat, amiket a korábbi játékok során megszereztem, és amiket kódként lehet használni. Mert ha a többi információt felhasználhatom, akkor ezeket is lehetne, és nem csak akkor, ha a karakterem megszerezte őket a játék során, mert egyébként nincs tiltva a szabályban.

Ugyanazzal a csapattal próbálkozom újra, de most már maradok az első hídnál, nem próbálkozok a folyón tovább menni.

* * *

A játék: A végzet prófétái #13

Megbízónk figyelmezetett az út veszélyeire, ezért felfogadtunk négy csapat zsoldost is a karaván védelmére - egy boszorkányt, egy varázsló társaságot, egy csapat alkimistát, és néhány felderítőt.

(A Végzet Prófétái: A varázslókat és az alkimistákat a szabályok alapján nem lehetne egyszerre felbérelni.)

Indulásra készültünk volna, amikor egy kalóz csapat állta utunkat. Arra kérték a karaván intézőjét, hogy adja meg a tartozását. Mivel ezt megtagadta, és én sem akartam fölöslegesen költeni a pénzt, így verekedés kezdődött, amit aztán a városőrség szakított félbe. A kalózok eliszkoltak.

[A karaván elhagyja a várost - zsoldosvezér, intéző, boszorkány, varázslók, alkimisták, felderítők]

A várost elhagyva felderítőkbe akadtunk, akik pénzt követeltek, úgyhogy kénytelen voltam harcba kezdeni velük.

(A Végzet Prófétái: A felderítők viselkedése véletlenszerű, néha pénzt követelnek, és ha nem fizetünk, megtámadják a karavánt. Ha a gladiátor csapatot felbéreljük a játék elején, akkor elkerülhető a harc. Ha a gladiátorok nincsenek velünk, de a rablók igen, akkor mindenképp harc lesz. Mivel szükségünk volt a pénzre, hogy megvegyük a druidák toborzásához szükséges tárgyakat, így nem volt más választásunk, mint a harc.)

Miközben meneteltünk, arra lettünk figyelmesek, hogy vízbe pottyant halászok próbálnak a partra evickélni, miközben mészároshalaktól forr körülöttük a víz. A varázslók segítségével megmentettük őket, amiért cserébe egy marék igazgyöngyöt adtak, és egy jó tanácsot - ne az úton menjünk, hanem a folyóparton, így elkerülhetjük az út mentén ólálkosó sötét elf rablókat.

(A Végzet Prófétái: A halászok megmentése által el lehet kerülni a sötét elfekkel való harcot, akik komoly veszélyt jelentő ellenfelek. Az első alkalom és az ötödik alkalom során is a sötét elfek végeztek a csapattal, a játék legelső csatája során.)

Addig mentünk a folyó mentén, amíg meg nem találtuk a hidat. Ez azonban nagyon rossz állatban volt, nem voltunk benne biztosak, hogy vajon kibírja-e, ha átmennek rajta a szekerek... Végül a vezetőnk kibökte, hogy kicsivel tovább a folyón van egy másik híd is, de azzal sok időt vesztenénk. Úgyhogy arra jutottunk, hogy tovább megyünk a folyó mentén.

(A Végzet Prófétái: A második alkalommal tovább mentünk a hidat keresve, ahol kísértetek végeztek velünk, ami ellen semmi nem védett. Úgyhogy mágia nélküli csapatal nem is mentem tovább, csak a csapat halálához vezetne. Ugyan most már vannak varázslóim, de az előző, tizenkettedik alkalom során a kísértetek felé menve is ugyanoda jutottam. Ezért most inkább átmegyünk a hídon, de csak miután megvettük a druidák toborzásához szükséges dolgokat a kereskedőnél. Ahhoz viszont el kell hagyni az első hidat, megvenni a tárgyakat, és visszatérni. Ezeket persze csak játékosként tudom, a karakteremnek halvány gőze se volt erről.)

Az úton belebotlottunk egy vándorkereskedőbe, aki a portékáit kínálta. Eladtam neki az igazgyöngyöket, és úgy döntöttem, hogy a megbízó által adott vésztartalékot is elköltöm néhány használt ruhadarabra (fejpánt, köpeny) és egy kopott botra. A varázslók és az alkimisták unszolására a maradék pénzből komponenseket vettünk egy gólemhez és a pokoltűz varázslathoz.

Mivel a vándorkereskedő figyelmeztetett, hogy a második híd felé az út még nehezebben járható, ezért visszatértünk az első hídhoz. Az átkelés nem volt probléma mentes, de végül sikerült átjuttatni az összes szekeret.

(A Végzet Prófétái: A hídnál véletlen-próbán múlik, hogy mi történik. Néha kentaurok jönnek, néha hárpiák, néha csak a távolban látunk elfeket.)

A folyó túlpartjára érve találtunk egy varázslók istenének (Obron) számára felszentelt kőtáblát.

(A Végzet Prófétái: Mivel korábban mindig mágiahasználó nélküli csapattal jöttem, itt már rutinból lapoztam tovább, így átugrottam azt a részt, hogy mágiahasználók megkapják az Írásjelolvasás varázslatot, amivel idegen nyelvű szövegeket tudnak elolvasni. Mivel ezt a könyv nem jelzi sehol, és a rendszer úgy kezeli, hogy az idegen nyelvű szöveg megjelenése előtti 20. fejezetre kell lapozni, ezért később sem vettem észre, hogy elszalasztottam ezt a lehetőséget.)

Az út két irányba ágazott, mi a keleti utat választottuk. Menetelés közben egy amazon társasággal futottunk össze, akik azt a tanácsot adták, hogy kerüljük el a druidákat. Mivel ők is veszélyes úton jártak, ezért néhány embert átcsábítottak a karavánunk őrei közül.

(A Végzet Prófétái: Ha nem tartanak amazon zsoldosok a karavánnal, minden férfiakból álló zsoldos-csapatból 1-1 ember átáll hozzájuk. Ez 3 Erőnléttel csökkentette a csapatunkat.)

Találtkoztunk a druidákkal, de mivel nem hittem az amazonoknak, beszélgetni kezdtünk velük. Elmondták, hogy egy elveszett társuk keresése miatt járják a vidéket. Elővettem a köpenyt és a botot, amit a vándorkereskedőnél vettem, és bizony a druidák szerint ez az ő társuké volt. Arra jutottak, hogy biztos meghalt, úgyhogy felajánlották, hogy velünk tartanak inkább.

Az út során aztán megpróbált eltaposni bennünket egy megvadult bivalycsorda. Jól jött, hogy csatlakoztak hozzánk a druidák, mert varázslattal megölték mindet. A hullák között orkokat is találtunk, valószínűleg ők próbálták a mi irányunkba terelni az állatokat, de pórul jártak. Az egyik ork ezüst karperecét eltettem.

(A Végzet Prófétái: Ha a csapattal nem tartanak a druidák, a bivalyok véletlenszerű sérülést okoznak, majd ha eléggé legyengült a társaság, akkor az orkok is megtámadnak.)

A hosszú út során már elfáradt a csapat, de amikor le akartunk pihenni, a velünk tartó druidák figyelmeztettek, hogy gyilkos méhek laknak a környéken, menjünk még kicsit tovább.

(A Végzet Prófétái: A negyedik alkalommal már megpróbálkoztam a pihenéssel, ami azzal jár, hogy gyilkos méhek szurkálják össze a karaván tagjait. Ha druidák tartanak a társasággal, ők megakadályozzák, hogy itt verjünk tábort.)

Végre találtunk egy megfelelő táborhelyet! Épp vacsorázni készültünk, amikor egy öregasszony is csatlakozni akart hozzánk. Nem akartam megosztani vele a szűkös élelmünket, ezért elkergettem.

(A Végzet Prófétái: Mivel korábbi játékok során már találkoztam vele, ezért tudtam, hogy gonosz boszorkány, emiatt utasítottam el. Egyébként semmi nem utalt arra, hogy bármi veszélyt jelentene.)

Erre aztán dühöngeni kezdett, és mérges halálsólymokat küldött a csapatra. A harc kavarodásában a karaván intézője is színt vallott - varázslattal megpróbálta ellopni tőlem a megbízó által rám bízott szobrot. Az általam viselt fejpánt szerencsére megvédett a varázslatától.

(A Végzet Prófétái: Ha nincs a karakteren egy barna fejpánt (amit véletlenszerűen meg lehet venni egy kereskedőtől, aki még csak nem is esik útba), akkor d6-tal kell dobni, 5-6-nál tovább megy a játék, 1-4-ig pedig meghal a karakter.)

A madaras vénasszony és az áruló intéző együtt menekült el, fenyegetőzve, hogy még elkapnak.

Másnap estefelé értünk el a városba. Bár az őrök már nem akartak beengedni, a druidák rábeszélték őket, és a végén még ingyen szállást is kapott a társaság, az éjszaka így nyugodtan telt.

Másnap reggel, bár tudtam, hogy sietni kellene a tudóshoz, inkább úgy döntöttem, hogy előtte szétnézek a piacon, és ha úgy adódik, beugrok egy fogadóba.

(A Végzet Prófétái: Ez a döntés szembe megy a karakter logikájával, viszont a hetedik alkalommal egyenesen a tudóshoz siettem, ami a karakter halálához vezetett. Úgyhogy most más úton próbálkozok.)

A városi piacra érve eladtam az út során zsákmányolt dolgokat. A kereskedő azzal kecsegtetett, hogy megmutatja a raktárában tárolt portékáit, de kiderült, hogy csak ki akart fosztani a társaival együtt. Végeztünk a rablókkal, és 30 arannyal lettünk gazdagabbak, amikor kiraboltuk a hulláikat. Találtunk náluk egy térképet is.

(A Végzet Prófétái: Bár ezt akkor nem tudtam, de ha nem szerezzük meg a térképet, akkor hiába fogadom fel a törpéket, hogy megvédjék a karakter életét, kicsit később orgyilkosok végeznek vele, ha nincs térképünk.)

Amíg a helyi fogadóban ittam egy sört, több zsoldostársaság is felajánlotta a szolgálatait - egy csapat törpe, és néhány méregkeverő. Mivel szimpatikusnak tűntek, fel is béreltem egy törpe csapatot.

(A Végzet Prófétái: Mivel a hetedik alkalom óta tudtam, hogy a tudós házát megtámadó rablókat csak a törpéket felbérelve lehet túlélni, így nem volt kérdés, hogy őket választom.)

Ekkor már úgy éreztem, eleget húztuk az időt, és elmentünk a tudóshoz. Először ugyan nem akartak beengedni, de a druida kísérőink elintézték, hogy bejussunk.

(A Végzet Prófétái: Ha nincsenek a druidák a csapattal, véletlenszerű kérdéseket kell megválaszolni, hogy beengedjen. Van, hogy világ-inforációt kér - pl. egy isten neve, vagy csillagok száma egy csillagképben -, amit csak a megfelelő úton haladva lehet megtudni, van, hogy elég némi számtani alapismeret. Ha viszont nem sikerül választ adni, nem enged be, viszont felbukkan az áruló intéző, és végez a karakterrel.)

A tudósnak aztán megmutattam a kereskedő által küldött szobrot. Ekkor azonban kultisták törtek be, hogy megszerezzék tőlünk a szobrot. A támadók túlerőben voltak, ezért inkább visszavonulót fújtunk. A kultisták tagjai között az áruló intézőt is megpillantottam, amikor megpróbált leszúrni. Szerencsémre a nemrég felbérelt törpék résen voltak, és megvédték az életem.

A tudós pincéjébe menekültünk a támadók elől. Innen egy rejtekajtón keresztül a város csatornájába jutottunk.

A csatornában mehettünk egyenesen a gonosz kultusz templomába, vagy választhattunk egy kanyargós kerülőutat. Mivel tartottam attól, hogy az egyenes úton csapdák lesznek, ezért a hosszabb utat választottam.

(A Végzet Prófétái: A tizedik alkalom során az egyenes úton mentem, úgy gondoltam, ideje kipróbálni a másik utat is.)

Itt egy óriáskígyó támadt ránk. A varázslók megpróbálták megölni egy varázslattal, de a kígyó mérget köpött rájuk. A varázslók megidézték a gólemet is, de az óriáskígyó így is végzett velünk.

[Csatornában óriáskígyó öli a csapatot - zsoldosvezér, gólem, varázslók, boszorkány, alkimisták, druidák, törpék, felderítők, tudós]

* * *

A játék kiértékelése

Most legalább elég messze eljutottunk. Mostanra viszont elegem lett a folyamatos kudarcokból, úgyhogy egyelőre félreteszem az A Végzet Prófétáit.

* * *

A termék megvásárlása - Takács László & Szlobodnik Gábor: Vindgardia Hősei 1 - A Végzet Prófétái

Megtetszett a kötet, és szeretnéd megvenni?

Vegyél játékkönyveket az Amazontól

Amazon US - Amazon UK - Amazon CA - Amazon DE - Amazon FR - Amazon IT - Amazon ES

Vegyél játékkönyveket az eBay-en

eBay US  - eBay UK  - eBay CA  - eBay DE  - eBay FR  - eBay IT  - eBay ES  - eBay AU  - eBay IE  - eBay AT  - eBay CH  - eBay BE  - eBay NL

Vegyél játékkönyveket a Kobo-tól (USA) Vegyél játékkönyveket az AbeBooks-tól (USA) Vegyél játékkönyveket a Book Depository-n Vegyél science fiction és fantasy termékeket az Aliexpress-től (Kína)

* * *

A játék az A végzet prófétái játékkönyvvel a szerző által a Nexus Klub számára ajándékozott példány alapján történt. Ez úton is köszönöm a Vindgardia csapatnak a felajánlást!

* * *

Neked hogy tetszett az A Végzet Prófétái kötet a Vindgardia Hősei sorozatból? Kihagytam valami érdekeset? Valami nem volt világos? Írd meg a gondolatod hozzászólásként!