Alkony logo

Kalandok Vindgardián - A végzet prófétái #12 - Vindgardia játék narratíva
Kalandok Vindgardián - A végzet prófétái #12 - Vindgardia játék narratíva
Vindgardia hősei rendszer
kép © Vindgardia Hősei

Játék: Takács László & Szlobodnik Gábor: Vindgardia Hősei 1 - A Végzet Prófétái (2020), Kiadó: magánkiadás (Vindgardia Hősei cég)

Játékrendszer: Vindgardia hősei rendszer, Világ: Vindgardia világa

Játék beszámoló: Vindgardia hősei játék beszámoló - A végzet prófétái játék beszámoló

Játék narratíva: Vindgardia hősei játék narratíva - A végzet prófétái játék narratíva

Az A Végzet Prófétái játékkönyvben egy csapat zsoldos próbál célba juttatni egy karavánt. Ennek a játéknak a történetét örökítettük meg.

* * *

A tizenkettedik próbálkozásomnál még mindig a főleg mágiahasználókból álló csapattal indultam. Sajnos, az ellenfelek hamar kivégezték a csapatot.

* * *

A csapat

Harckészség: 5, Erőnlét: 13

Kezdőpénz: 30 arany

Zsoldosok:

  • Boszorkány
  • Varázslók *
  • Alkimisták *
  • Felderítők

* ezt a két zsoldosbandát nem lehet egyszerre felbérelni a szabály szerint

Háttér: A karakter egy nyugalmazott katona, akit egy kereskedő („Zsu­go­ri” Fen­gor) keres meg. A kereskedő megbízza azzal, hogy segítsen neki megszervezni egy karaván védelmét, biztosítva, hogy az eljusson a célállomásig. Az út során be kell ugrani egy városba (Khale­bor), ahol meg kell keresni a kereskedő egy ismerősét (Bí­bor­sze­mű Ge­reth­), hogy átadjon neki egy négykarú szobrocskát. A kereskedő ad némi pénzt (260 aranyat), hogy zsoldosokat bérelhessek fel a karaván mellé. Ad még a karakter mellé egy intézőt (Serena), aki az áru épségére vigyáz, és ő osztja majd az élelmet is.

Választott csapat: A tizenkettedik próbálkozásomnál most is a varázsló csapatot választottam. A boszorkányt, a varázslót, és az alkimistát vittem magammal, és melléjük még a felderítőket.

(A Végzet Prófétái: A játék nem teszi lehetővé, hogy a varázslók és az alkimisták ugyanannak a csapatnak a tagjai lehessenek. Arra már nem emlékszem, hogy csak azért nem vettem figyelembe, mert elnéztem ezt a korlátozást, vagy tudatosan hagytam figyelmen kívül, hogy lássam, mire képesek a mágiahasználók.)

Választott koncepció: Most már nem próbáltam tartani magam ahhoz, hogy a küldetés az elsődleges, próbáltam keresgélni a kaland szempontjából ideális megoldásokat

Most már igyekszem úgy játszani, hogy a korábbi játékok során megszerzett információra építek, amit viszont a karakterem nem tudhatna. Igazából azt sem tudom, hogy most hogyan kezeljem azokat a titkos dolgokat, amiket a korábbi játékok során megszereztem, és amiket kódként lehet használni. Mert ha a többi információt felhasználhatom, akkor ezeket is lehetne, és nem csak akkor, ha a karakterem megszerezte őket a játék során, mert egyébként nincs tiltva a szabályban.

Ugyanazzal a csapattal próbálkozom újra, ugyanazon az úton próbálok menni, ugyanazokkal a választásokkal.

* * *

A játék: A végzet prófétái #12

Mivel az út kemény menetnek ígérkezik, ezért nem spóroltam, négy csapat zsoldost is felfogadtam a fogadóban a karaván védelmére - egy boszorkányt, egy varázsló társaságot, egy csapat alkimistát, és néhány felderítőt.

(A Végzet Prófétái: A varázslókat és az alkimistákat a szabályok alapján nem lehetne egyszerre felbérelni.)

A fogadóból kilépve kalózok bukkantak fel, akik a karaván intézőjén próbálták behajtani a tartozását. Mivel az intézőnél nem volt ennyi pénz, és én sem akartam kölcsönözni számára, fegyvert rántottunk, hogy elkergessük őket. A kalózok is felkészültek a harcra, de ezt a városőrség felbukkanása szakította félbe. A kalózok sietve tűntek el.

[A karaván elhagyja a várost - zsoldosvezér, intéző, boszorkány, varázslók, alkimisták, felderítők]

Az úton felderítők bukkantak fel, akik az úti okmányainkat kérték, de az intézőnk közben járására úgy döntöttek, hogy elnézik ezek hiányát. Figyelmeztettek, hogy a folyó túlpartján kerüljük majd az északi utat, mert a vidéket barbárok fosztogatják, akik a hadisten (Szulde) kultistái.

(A Végzet Prófétái: A felderítők viselkedése véletlenszerű, néha pénzt követelnek, és ha nem fizetünk, megtámadják a karavánt. Ha a gladiátor csapatot felbéreljük a játék elején, akkor elkerülhető a harc. Ha a gladiátorok nincsenek velünk, de a rablók igen, akkor mindenképp harc lesz.)

Ahogy haladtunk tovább, elértük a folyót. Hidat nem láttunk, úgyhogy elindultunk, hogy megkeressük. Halászokat láttunk, akiknek összeütközött a csónakja, és a vízbe pottyant néhányuk. A környéken vadászó mészároshalak azonnal rájuk vetették magukat. Szerencséjükre a velem tartó varázslók ki tudták őket menteni a vízből. A halászoktól kaptunk egy marék igazgyöngyöt, és figyelmeztettek, hogy sötét elf rablók ólálkodnak az úton, így inkább közvetlenül a folyó partján mentünk tovább.

(A Végzet Prófétái: A halászok megmentése által el lehet kerülni a sötét elfekkel való harcot, akik komoly veszélyt jelentő ellenfelek. Az első alkalom és az ötödik alkalom során is a sötét elfek végeztek a csapattal, a játék legelső csatája során.)

Amikor a hídhoz értünk, azzal szembesültünk, hogy nagyon omladozik. Az intéző emlékeztetett, hogy egy másik híd is van feljebb a folyón, így nem kíséreltük meg itt az átkelést, inkább megpróbálkozunk azzal.

(A Végzet Prófétái: A második alkalommal tovább mentünk a második hidat keresve, ahol kísértetek végeztek velünk, ami ellen semmi nem védett. Úgyhogy mágia nélküli csapatal nem is mentem tovább, csak a csapat halálához vezetne. Ezt persze csak játékosként tudtam, a karakteremnek semmilyen támpontja nem volt. Most, hogy voltak varázslóim, megpróbálkozok átjutni a kísérteteken.)

Ahogy a második hidat keresve baktattunk, belebotlottunk egy vándorkereskedőbe. A halászoktól kapott gyöngyöket eladtam neki, majd a varázslók és az alkimisták kérésére vettem tőle alapanyagokat egy gólemhez és a pokoltűz varázslathoz. Aztán úgy döntöttem, hogy a megbízónák által ránk bízott pénz maradékát is elköltöm, és veszek egy köpenyt, egy botot és egy fejpántot.

(A Végzet Prófétái: Mivel a könyvet lapozgatva láttam, mire lesz szükség a druidák felbérléséhez, úgyhogy megvettem ezeket a tárgyakat. A biztonság kedvéért megvettem a barna fejpántot is, ami telepatikus támadások ellen véd. A karakter számára ez nem csak hogy nem logikus, hanem kimondottan szembement a küldetéssel. A karakterem nem tudhatta, hogy druidák is lesznek, és azt sem, hogy ezekre a tárgyakra valaha is szükség lesz.)

Mielőtt útnak indultunk volna, a vándorkereskedő figyelmeztetett, hogy a tovább vezető út veszélyes, és inkább menjünk vissza a korábban látott hídhoz. Megköszöntük a jó tanácsát, de csak azért is mentünk tovább.

Menet közben a velünk tartó felderítők észrevették, hogy egy hárpia fészkében kincsek vannak. Sikerült megszerezni belőle pár arany értéket, bár a hárpiák megtépték a csapatot.

Ahogy haladtunk, egy ork társaságot találtunk, akik figyelmeztettek arra, hogy kísértetek lehetnek a tovább vezető úton. Megköszöntük a figyelmességüket, de haladtunk tovább.

Egyszer aztán valóban megjelentek a kísértetek. Szerencsére a velünk tartó boszorkánynak sikerült kordában tartania őket, így tovább jutottunk. Később egy másik boszorkány területére tévedtünk, aki pénzt akart volna az áthaladásért, de a mi boszorkányunk varázslata tőle is megvédett.

Végre megtaláltuk a második hidat, de az még rosszabb állapotban volt, mint az első, mert éppen egy sárkány pusztított a környéken, és felgyújtotta. A sárkány szárnyát a helybeli harcosok átszúrták, így a földre kényszerült, de így is komoly ellenfél volt. A karaván zsoldosai súlyos sérüléseket szenvedtek, és elhasználtuk a pokoltűz varázslatot is, hogy végezzünk a sárkánnyal.

A sárkány legyőzéséért cserébe megkaptam a vízmágusok botját. Mivel a híd elpusztult a vízmágusok botjával csökkentettük a víz szintjét a folyón, hogy át tudjunk kelni a szekerekkel a folyón.

A folyón átkelve úgy döntöttünk, hogy megpihenünk, és tábort verünk. Amint elkészültünk, megpróbált bekéredzkedni a tüzünk mellé egy öregasszony. Mivel nem akartam idegenekkel közösködni, elutasítottam a kérését.

(A Végzet Prófétái: Mivel korábbi játékok során már találkoztam vele, ezért tudtam, hogy gonosz boszorkány, emiatt utasítottam el. Egyébként semmi nem utalt arra, hogy bármi veszélyt jelentene.)

Erre a vénasszony feldühödve halálsólymokat uszított a csapatunkra. Miközben a sólymokkal harcoltunk, a karaván intézője varázslattal megpróbálta elvenni a megbízónk által adott szobrot, de a rajtam lévő fejpánt mágiája megvédett. A vénasszony és az intéző együtt menekültek el, átkozódva.

Másnap reggel folytattuk az utunkat, és gyíkemberekkel találkoztunk, akik ránk támadtak. Mivel a csapat már nagyon le volt gyengülve, bevetettük a gólemet is, hogy legyőzzük őket.

Vánszorogva értünk a városba, kapuzárás után, így a városon kívül kellett táborhelyet keresnünk. Sikerült is egy alkalmat pihenőt találni, ahol végre ledőlhetett a társaság. Aztán megjelent egy troll, és végzett a csapattal, még mielőtt fegyvert tudtak volna rántani.

(Vindgardia hősei rendszer: Mivel már csak 1 Erőnlétem volt, a troll a csata előtt okozott 1 Erőnlét sebzésével végzett is a csapattal.)

[Barlangban egy troll megöli a csapatot - zsoldosvezér, boszorkány, varázslók, alkimisták, felderítők]

* * *

A játék kiértékelése

Úgy érzem, hogy teljesen felesleges tovább menni a folyónál. Csak veszteségeket szerzett a csapat, és a végén alapvetően ugyanoda lyukadtunk ki. Ráadásul így a druidák betoborzása is lehetetlen. Legközelebb, a tizenharmadik alkalomnál, maradok az első hídnál.

A troll egyébként valószínűleg csata során is legyőzte volna a csapatot, de rosszul esett, hogy már megint automatikus sebzés végzett a karavánnal.

* * *

A termék megvásárlása - Takács László & Szlobodnik Gábor: Vindgardia Hősei 1 - A Végzet Prófétái

Megtetszett a kötet, és szeretnéd megvenni?

* * *

A játék az A végzet prófétái játékkönyvvel a szerző által a Nexus Klub számára ajándékozott példány alapján történt. Ez úton is köszönöm a Vindgardia csapatnak a felajánlást!

* * *

Neked hogy tetszett az A Végzet Prófétái kötet a Vindgardia Hősei sorozatból? Kihagytam valami érdekeset? Valami nem volt világos? Írd meg a gondolatod hozzászólásként!

 

Comments powered by CComment