A gyerekek szobatisztasága macerás dolog, és nagyban növeli a szülő életminőségét, ha sikerül elérni.

A szobatisztaságra nevelést egészséges gyerekeknél is el lehet kezdeni, amikor már önállóan, stabilan képesek ülni, de a sérült gyerekeknél inkább olyankor merül fel a kérdés, amikor a gyerek még több éves korában is pelenkát visel.

Ennek a kapcsán szedtem össze a gondolataimat, tapasztalataimat.

* * *

A szobatisztaság sok mindenen múlik:

1) Fizikai képesség a vizelet, kaki tartására. Ez azért jellemzően adott.

2) Idegrendszeri képesség a tartásra. Rendszerint ezzel se szokott gond lenni.

3) Idegrendszeri képesség a felismerésre, hogy őt zavarja a pisi / kaki. Ha nem veszi észre, nem okoz neki kényelmetlenséget, amikor pisiben tocsog, motivációja is kevesebb lesz.

4) Idegrendszeri képesség a felismerésre, hogy most időszerű próbálkoznia. Fel kell ismernie azt, hogy mikor alkalmas az idő az ürítésre, ha erre képes, akkor nem kell órákon át ültetni a bilin, hanem maga fogja jelezni.

5) Szándék arra, hogy mindezeket meg is tegye. Ha a többi megvan, ezt lehet tanítani, gyakoroltatni. Amikor sikeresen végzi a dolgát bilibe, wc-be, akkor kapjon valami jutalmat, amit szeret, de egyébként nem kap.

* * *

Fejlesztési lehetőségek a szobatisztaságra neveléshez

Zavaró pisi: Le kell venni a pelenkát, és hagyni, hogy a gyerek anélkül mászkáljon, játsszon. Erre ideális helyszín a játszótér, vagy a kert, vagy valami olyan hely, ahol nem gond, ha mindent összepisil. Ha a gyerek jelzi, hogy bepisilt, akkor kapjon valami jutalmat.

Nálunk pl. az volt a jutalom, hogy lezuhanyoztuk. Egy ideig úgy működött a dolog, hogy amikor én rávezettem, hogy pisis, akkor kezdte el jelezni a vetkőzéssel, de aztán egyre rutinosabb lett, és így jutottunk el oda, hogy a nadrág lehúzást már azelőtt elkezdje, hogy pisilt volna, és akkor bilire lehetett ültetni.

Ürítési inger felismerés, szabályozás: Amikor már tudatos benne, hogy nem jó, ha pisis, lehet folytatni azzal, hogy megtanulja szabályozni. Ezt lehet jutalmazás és büntetés kombinálásával.

Mi a játszótérre mentünk ki vele pelenka nélkül. Ha jelezte, hogy pisilni szeretne, akkor megpisiltettük. Ha nem jelezte előre, és bepisilt, akkor hazamentünk zuhanyozni, átöltözni. Mivel szeretett volna a játszótéren maradni, ezért igyekezett elkerülni, hogy pisiljen, így elkezdte visszatartani, vagy jelezgetni, hogy ideje lenne pisilnie.

Biliztetés: Az elején ez lehet hosszadalmas, akár fél-egy óra is eltelhet, mire történik valami, úgyhogy találni kell valamit, ami leköti ilyen távon. Erre jó lehet a mesehallgatás, rajzolgatás, könyvolvasás, filmnézés. Amikor sikeresen produkál valamit, kapjon jutalmat.

Nálunk bevezetésre került a pisi-keksz (sima keksz) és a kaki-keksz (az csokis, még jobban szereti, mint a simát).

Amikor már nincs pelenka a gyereken, ha elalszik, tegyünk alá vízhatlan lepedőt. Ha vendégségbe megyünk, akkor is lehet alatta a vízhatlan lepedő, hogy ne stresszelje a vendéglátót, hogy mikor pisili össze a gyerek a drága bútorait.

* * *

Szobatisztaságra szoktatás nem beszélő gyerekekkel

Sokszor probléma, hogy nem csak hogy nem szobatiszta, de a szándékait, igényeit se tudja közölni a gyerek.

Emiatt érdemes bevezeti a bili-kártyát. A gyerek absztrakciós és generalizációs képességétől függően ez lehet egy stilizált rajz (wc, bili, kaki), egy fotó egy biliről, egy fotó az ő konkrét bilijéről, vagy pedig egy fotó az ő konkrét bilijéről, ahogy ő is ott ül rajta.

Amíg a felismerést gyakoroljuk, ha bepisilt, akkor hozza a bili kártyát a jutalomért, és akkor tudom, hogy lehet átöltöztetni.

Amikor már a szándékot gyakoroljuk, amikor úgy érzi, hogy pisilnie kell, ha adja a kártyát a jutalomért, akkor tudom, hogy ideje gyorsan megkeresni a bilit, vagy egy olyan helyet, ahol pisilni tud.

Amikor már önállóan végzi a dolgát a bilibe, amikor pisilt, akkor hozza a kártyát a jutalomért, én meg így tudom, hogy akkor most vihetem a bilit kiönteni, mielőtt szaladgálás közben felrúgja.

* * *

Autista gyerekeknél persze igen kacifántos lehet azt megtalálni, hogy miért nem szobatiszta, mi okozza a problémát, és hogyan lehet segíteni rajta.

Előfordulhat, hogy nem tetszik neki a bili elhelyezése, színe, formája. Ekkor lehet kísérletezni más bilikkel, más helyszínekkel. Ha a nagyinál hajlandó bilizni, otthon meg nem, akkor el kell hozni a nagyitól a bilit, ha az nem működik, akkor keresni kell más elemeket, amik a nagyihoz hasonló körülményeket teremtenek.

Mivel a gyerek azt látja, hogy a szülei nem bilit használnak, hanem a wc-t, lehet, hogy ő is azt akarja majd használni, Ez szűkítővel remélhetőleg menni fog, de ha a fejébe veszi, hogy a szűkítő a kicsiknek való, akkor lehet, hogy ott kell állnia a szülőnek a közelben, amíg a gyerek az ülőkén egyensúlyozik. Egy másik lehetőség a kis-wc használata, ami olyasmi, mint a felnőtt wc, csak pici. Meg kell nézni, hogy a gyerek elfogadja-e a méret-csökkentett változatot. Ha mégis a nagy wc-t használja, lehet, hogy szüksége lesz fellépőre is (mint ami a fenti videóban is szerepel).

A lényeg az, hogy nem biztos, hogy azért nem szobatiszta, mert nem képes a szobatisztaságra, hanem lehet, hogy nincsenek számára megteremtve azok a körülmények, amikor képes elengedni magát.

* * *

Neked hogy sikerül a szobatisztaságra szoktatás? Vannak kérdéseid a szobatisztává neveléssel kapcsolatban? Írd meg hozzászólásként!

 

Comments powered by CComment

Copyright © Kadmon 1997 - 2020 alkony.enerla.net

Honlapunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Ha tovább használja honlapunkat azzal hozzájárul a sütik (cookie-k) használatához.