Autista gyerekekkel gyakran problémás a kommunikáció. A képcserés kommunikációra való rászoktatással közölni tudja az igényeit. Ez a szülőről is leveszi a terhet, és a gyereknek is kevesebb stresszel jár az élete, ha megértik a vágyait.

Ennek a kapcsán szedtem össze a gondolataimat, tapasztalataimat.

* * *

Mikor érdemes bevezetni a képcserés kommunikációt?

Fontos, hogy a gyerek képes legyen az absztrakció olyan szintjére, hogy megértse, hogy a kártyán lévő kép kapcsolódik egy valódi dologhoz. Ha például vizet akar inni, akkor egy pohár víz képének használatával jelezheti ezt az igényét.

Ha a gyerek még nincs ezen a szinten, akkor tárgycserével lehet próbálkozni, és időnként megpróbálni bevezetni a képes kártyákat.

Hogyan érdemes bevezetni a képcserés kommunikációt?

Olyan dolgokról kell képet csinálni, amit szeret. Ez lehet játék, étel, vagy valami egyéb jutalmazás (pl. csiklandozás, szappanbuborék fújás).

Adjuk neki oda azt a kártyát, amin ez a dolog van. Vegyük el tőle, és adjuk át a jutalmat.

Ezt addig ismételjük, amíg már magától adja át nekünk a kártyát. Ezután legyen az, hogy saját maga veszi el a kártyát, hogy átadja.

Ha magától veszi fel és adja át, akkor a következő szint, hogy tegyünk le elé két kártyát, és abból válassza ki, hogy mit szeretne.

Ha ezt már rutinosan csinálja, akkor tegyük le a kártyát, és menjünk arrébb, hogy ne legyen elég átnyújtani, hanem oda kelljen jönnie hozzánk, hogy átadja.

Ha ez már jól megy, akkor lehet az összetett kommunikációra megtanítani, amikor több kártyából kombinálja össze a kérését.

Mik a képcserés kommunikáció szintjei?

1) Először meg kell értetni vele, hogy a kártyákat tudja kérésre használni.

2) Aztán meg kell szoktatni vele, hogy a kártyákat nem csak egy helyben használhatja, hanem elviheti magával, és odaadhatja, hogy a távolban is tudjon kérést végrehajtani.

3) Aztán rá kell szoktatni, hogy a kártyákat kombinálhatja is, és így összetett igényeket is ki tud fejezni.

Ha bármikor elakad a gyerek, akkor meg kell segíteni, és arra a szintre visszalépni, ahol épp a gyerek agya működik. Például ha látjuk, hogy ott áll egy üres szobában, egy kártyával a kezében, akkor ne erőltessük azt, hogy hozza oda hozzánk, hanem menjünk mi oda, és adjunk lehetőséget arra, hogy nekünk adja a kártyát.

Milyen kártyákat lehet használni a képcserés kommunikációra?

Először az a fontos, hogy a gyerek képes legyen értelmezni a kártyát.

Ha alacsony az absztrakciós szintje, akkor fotókat érdemes használni az általa használt valós dolgokról. A "vizet kérek" kártyán az ő kis poharának a fényképe legyen.

Ha ennél magasabb az absztrakciós szintje, akkor egy tetszőleges fotót lehet használni.

Ha még magasabb, akkor akár egy rajzolt képet is össze tud kapcsolni azzal, amit ábrázol. A legtöbb PECS kártya ilyen típusú.

Ha a gyerek már tud olvasni, akkor elég lehet maga a felirat is.

A kártyák feliratozása egyébként is célszerű, mert ha a gyerek sikeresen elsajátítja a képcserét, akkor a szülőkön kívül nem biztos, hogy mások meg fogják érteni, mit akar a kártyával. Tegyük fel a kártya egy kiflit ábrázol. A gyerek vajon enni akar, és a kifli az evés jele? Vagy konkrétan egy kiflit kér, és nem elégszik meg mással? A feliratok ezt egyértelművé teszik.

Amikor bevezetésre kerül a kártya, még elég csak simán papírcetliket használni, amíg sikerül kideríteni, milyen típusú kártya jön be leginkább a gyereknek. Amikor sikerül megtalálni az ideálisat, onnantól kezdve viszont érdemes laminálni őket, és tépőzárat ragasztani a képek hátuljára.

A tépőzár azért praktikus, mert segíti a tárolást, a gyerek könnyen le tudja venni őket a tépőzáras tárolóról, és ha már azon a szinten van, hogy kombinálni tudja a kártyákat, akkor a saját kommunikációs sávján tépőzár segítségével tudja elhelyezni a kártyáit. Akinek szimpatikusabb, úgy gondolom, mágneses csíkokkal is meg lehet ugyanezt oldani.

Ideális esetben akár a helyben rajzolt képeket is megérti, így bizonyos szituációkban csinálhatunk neki új rajzokat, amik segíthetik, hogy közölje, mit akar. Pl. séta közben felmerülhet kérdésként, hogy játszóterezni szeretne vagy fagyizni, amihez épp nincs nálunk kártya, és akkor egy lapra fel lehet rajzolni egy hintát és egy fagylaltot. A kártyák hiánya sose okozzon törést, próbáljuk meg valahogy a gyerek számára lehetővé tenni, hogy megértse, hogy mit akarunk, és adjunk neki lehetőséget arra, hogy közölje a választásait.

* * *

Képcserés kommunikáció - További források

Kék fejlesztés - AUTIZMUS A-Z-ig: Napirend és PECS kártyák,vizuális megsegìtés, idő tanítása: Zárt Facebook csoport, csatlakozni kell a hozzáféréshez.

* * *

Nálatok használja a gyerek a képcserés kommunikációt? Hogyan sikerült bevezetni? Vannak kérdéseid a PECS-el kapcsolatban? Írd meg hozzászólásként!

 

Comments powered by CComment

Copyright © Kadmon 1997 - 2020 alkony.enerla.net

Honlapunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Ha tovább használja honlapunkat azzal hozzájárul a sütik (cookie-k) használatához.