Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Távoli vidékek népei

( Honlaptérkép ) Főoldal - Világ - Távoli vidékek - Népek


Eloras Kardone Keori Sektur Yannar

Ember - Eloras

Leírás: A Beltengeren túli hegyvidék vallásos harcosai, akik a megőrzött civilizáció tudását használják fel mások leigázására. Fanatikus harcosaik hajóflottákon érkeznek, hogy megtérítsék a hitetleneket, s ezek legtöbbje - az elit - fémvérteket visel, mert országuk hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. Általában igen műveltek, s a környező népek kultúráját is jól ismerik. A Rowlind Pusztán élő elorasok általában szakítanak elődeik hagyományival, s beilleszkedtek a helyi társadalomba. Külön eloras kolóniákat ritkán szoktak létrehozni, s nincsenek is olyan nagy számban, hogy ezt megtehessék. Hitüket egy részük megőrizte, de fanatikusságukat levetkőzték, különben hamar csúf véget érnek. Kevesen kedvelik őket, mivel ismerik az őseik brutalitásáról szóló történeteket.

Artwork copyright © Donato

Artwork copyright © Tod Lockwood

Külső: Bőrük a sötét-barnától a feketéig terjed, vastag szálú hajuk színe fekete, de igen gyakran kopaszra nyírják magukat, szemük barna vagy fekete. Eredeti ruházatuk változatos, egyesek fehér, mások színpompás ruhákban járnak, de a pusztán általában azt hordanak, amihez hozzájutnak. Gyakran az egész arcukat teletetoválják klán vagy rend-szimbólumokkal, amivel az elhivatottságukat jelzik.

Vallás: Egyetlen istenre alapul hitük, a Teremtőre, aki létrehozta a világokat, és megteremtette az isteni hatalommal felruházott Küldötteket, akik ember, állat-ember vagy valamilyen állat képében szoktak megjelenni ezen a világon.

A Teremtő a Küldöttek által igazgatja a világot, de még ők is ritkán szoktak lejárni a földre, ezért az elorasok feladata, hogy rendet hozzanak a világba, és mindenkinek megtanítsák a Teremtő szavait, mert csak azok élvezhetik a Túlvilág gyönyöreit, akik a Szent Táblák szerint éltek. Hisznek abban, hogy imáik meghallgatásra találnak, ha tiszta a szívük.

Gyakoriság: Meglehetősen ritkák, viszont vérük látványos nyomokat hagy más népekkel nemzett gyermekeikben – fekete bőrük mindenhol kirívó. Az eloras hagyományokat legtöbbször levetik, s beilleszkednek abba a kultúrába, ahol élnek, ezért nehéz számukat pontosan nyilvántartani. A Beltenger vidékén mindenesetre gyakrabban előfordulnak, mint a pusztán.

Férfi nevek (végződésük -as vagy -es): Artanes, Dorenas, Estares, Karides, Lorades, Maridas, Navires, Osteres, Rastaldes, Tolenas.

Női nevek: Astran, Belide, Dalen, Estall, Ferul, Kortinai, Nalora, Sertana, Sorinna, Verdall.

Foglalkozás: hódító lovag, hittérítő, polgár, kereskedő, zsivány.


Ember - Kardone

Leírás: A hegyvidék vad harcosai, a segturok kevésbé civilizált rokonai. Az állat-szellemek imádatával még nem hagytak fel, s ha szent állatuk bántalmazását látják, igen nagy dühbe tudnak gurulni, másoknál viszont, főleg a medve vagy farkas híveinél, a totem legyőzése bizonyítja a vadász bátorságát és rátermettségét. Általában törzsekben élnek, és hol a kregg'dronok, hol a keorik, hol a segturok ellen indulnak portyára, ezért nem túl népszerűek. Vad hordáik gyakran falvakat, sőt országrészeket adnak vissza a pusztának. Elég egyszerű életet élnek, nincsenek tudományaik, igényeik sem túl magasok, viszont meg vannak elégedve magukkal és a világgal, ennek köszönhető állandó vidámságuk. Szinte mindenki tart tőlük, hisz hirtelen haragúak, s amikor rájönnek, hogy egy piaci kofa, kereskedő vagy kocsmáros becsapta őket (és persze mindenki megpróbálja kifosztani a buta barbárt), akkor ott általában kő kövön nem marad.

Külső: Nagydarab, marcona barbárok. Bőrük színe világos, hajuk általában barna, szemük kék, zöld, barna vagy szürke. Világos bőrük miatt a pusztán általában alaposan betekerik magukat valamivel a nap ellen. Egyes törzseik csaták előtt alaposan kifestik magukat bogyókból nyert színekkel.

Vallás: Különféle állati totemeket imádnak, egy törzsnek általában 1-3 választott védő-toteme van, aki figyel a törzsre, s akikkel a sámánjaik tartják a kapcsolatot. A totemek különleges állatokban manifesztálódva hoznak útmutatást, de közvetlenül ritkán avatkoznak bele az emberek életébe. A sámánok tanításai szerint a természettel való összhangot kell elérni, s akkor a szellemek is megsegítik az embert, s boldog életet adományoznak neki. A halál utáni léttel nem sokat foglalkozik a vallásuk, egyes törzsek szerint van újjászületés emberi vagy állati testben, mások szerint csak a nagy túlvilági mezőkre kerül aki meghalt.

Gyakoriság: A puszta nem nekik való, s csak az igen kalandvágyó fiatalok vagy a kitaszított renegátok indulnak nyugatra, túl a segturok földjén. Egy kardone, már csak mérete miatt is mindig kitűnik a tömegből, s ez fel szokott tűnni a rabszolgakereskedőknek is, akik tudják, mennyit ér egy ilyen izmos gladiátor vagy kőfejtő, s ilyen esetekben egy esti italozás után ezek a barbárok el szoktak tűnni. Egyes barbárok azért jönnek le a hegyekből, hogy bátorságuk bizonyítására különféle küldetéseken vegyenek részt, de ezek sincsenek túl sokan. Egyesek közülük toboroznak zsoldosokat, s ezek a zsoldosok, ha túlélik a hadjáratot vagy küldetéseket, szinte mindenhol találnak munkát maguknak.

Férfi nevek: Askare, Arkone, Darkane, Kare-sol, Kordil, Laskare, Lesrone, Nolrak, Ossrak, Sale-kor.

Női nevek: Alkral, Askrel, Desorak, Kassren, Kersis, Lesranel, Lesrane, Narekas, Sakrale, Sikane.

Foglalkozás: zsoldos, nyomkereső, vadász, bőrműves, kereskedő.


Ember - Keori

Leírás: A világ nagy részén különleges hibrid-gabonáikról ismerik őket, ami az igen kopár földeken is hajlandó kihajtani. A keorik elég zárt társadalomban élnek, betartva őseik törvényeit, s határaikon túl csak a vándor-kereskedőikkel és renegátjaikkal lehet találkozni. Területükön mindenhol gabonatáblákat, gyümölcsösöket és virágoskerteket lehet látni, ami a több évszázados nemesítés végeredménye. Azok, akik átjöttek a hegyeken, gyakran alapítanak kereskedő céheket, s ezek nagy része ősi keori kereskedő szövetségek védelme alatt áll. A keorik általában összetartó közösségeket hoznak létre, bárhol laknak is, s mivel alapvetően magasabb rendűnek tartják magukat a pusztai, civilizálatlan népeknél, ezért nem is bajlódnak barbár kultúrájuk kiismerésével. Az ilyen zárt csoportokon belül szigorú rendszer uralkodik, s mivel igen vigyáznak a közösség tagjaira, a rajtuk esett sérelmeket meg szokták bosszulni, amivel szintén nem emelik a népszerűségüket. Véglegesen letelepedni csak akkor szoktak, ha úgy vélik, az adott város életük végéig megfelelő profitot nyújt nekik, s ilyenkor elkezdenek segédeket felvenni, akik kisegítik őket, hogy még nagyobb területre tudják hatalmukat kiterjeszteni. Persze az időlegesen letelepült keorik legtöbbször életük végéig is ott maradnak egy-egy helyen, s próbálkoznak. A városokban született második generációs keorik már gyermekkorukban hozzászoknak a helyi körülményekhez, s azt tekintik alapnak, nem is nagyon vágynak őseik hazájába. Renegátjaik általában élvezik a pusztai élet szabadságát és szabadosságát, s hamar kiépítenek egy kapcsolatrendszert, ami megkönnyíti a túlélésüket.

Külső: Bőrük színe a sárgástól a világosbarnán át a kreolig terjed, bár a sötétebb színt valószínűleg már a pusztán és a Beltenger környékén szedték fel keveredés által. Hajuk sötét, általában fekete, s vékony szálú. Szemük színe változó, kék, zöld, barna, de egyeseknél előfordul a sárga szem is. A rendhez, céhhez vagy szövetséghez való tartozásukat tetoválásokkal jelzik, amit a vállra szoktak rajzolni, de egyesek az arcukra tetetik. A vándor-kereskedők általában jellegzetes barna köpenyüket viselik, a zsoldosok szürke kabátot hordanak, az utazó nemesek pedig vörös, kék vagy zöld színeket hordanak.

Vallás: A keorik vallása az isteneikbe való feltétlen hitet és az isteni eredetű uralkodóikhoz való teljes hűséget hirdeti. Legtöbb vezetőjük valóban kapcsolatban állt misztikus ősökkel, mivel még ma is sok nemesi vérvonalban bukkannak fel különös, mágikus képességek, és legtöbbjük meglepően sokáig él. Az istenek irányítanak és utat mutatnak a halandóknak, akiknek be kell teljesíteniük a sorsukat, hogy haláluk után, visszakerülve az örök körforgásba, magasabb pozícióba kerüljenek. A Túlvilágra azok kerülnek, akik elérték a tökéletesség ember által elérhető fokát, és rokonaik, ill. szolgáik, akiket magukkal visznek túlvilági palotájukba. Ők onnantól fentről vigyázzák birtokaikat, és ügyelnek leszármazottaik sorsára.

Gyakoriság: Mivel távoli földek lakói, igen ritkán lehet velük találkozni, bár kereskedő-karavánjaik keresztül szelik szinte az összes lakott vidéket. Letelepedett keorik általában egy csoportba szoktak gyűlni, de mivel igen kilógnak a tömegből, az átlag polgárok nem szívlelik őket, s ha valami megmagyarázhatatlan dolog történik, legtöbbször a titokzatoskodó keorikra fogják.

Férfi nevek: Arekal, Dovarin, Erokiv, Karalon, Keirolan, Laveried, Onarel, Rovien, Vadireon, Vioreln.

Női nevek: Arkewa, Airolan, Eriven, Kiariel, Korivel, Laonir, Leianal, Oreldin, Riaval, Valaren.

Foglalkozás: vándorkereskedő, földműves, kézműves, orgazda, zsivány.


Ember - Sektur

Leírás: A kregg-dornok és kardone-ok által lakott hegyvidék lábánál laknak, több egymással marakodó királyságban. Ötszáz évvel ezelőtt még csak hegyekben portyázó barbárok voltak, de egy hadúr levezette vörös lobogós lovasait. A hódító sereg elpusztította a lent élő földműves kultúrát, majd beköltöztek azok falvaiba, s rabszolgamunkára kényszerítették a túlélő őslakókat, akik a tetherisek rokonai. Új lakhelyükön lovag-kultúrát alakítottak ki, sok lovagrendjük van, különféle célokkal, melyek egy része közel sem emelkedett. Mivel kötelezőnek érzik területeik bővítését, ezért mindennaposak a portyák, amikor pár tucat vagy pár száz állig felfegyverzett katona átzúdul a határon, s felégetik a falvakat és leölik az útjukba kerülőket Városaik nem túl népesek, és egymástól elég nagy távolságokra vannak, amiket nomádok és vadak által lakott puszták választanak el egymástól.
Ez a távolság okozza a nép széttagolódását, és az egymással civakodó városokat és királyságokat, akik folyamatos háborúban állnak egymással és a külvilággal. Minden lakosnak 2-3 évig kötelező katonáskodnia. Erkölcsüket tisztának érzik, és csak a saját vallásukat követőket tekintik hasonlóan tisztának, a más istenek, s babonákat követő eltévelyedettek eretnekek, a saját gondolatvilágukba nem illő hitek követőit pedig démonimádóknak bélyegzik, s eszerint is végeznek velük. Nem nagyon szeretik a nem embereket, meg azokat az embereket sem, akik nem sekturok. És persze azokat a sekturokat sem szeretik, akik más királyságban élnek.

Külső: Bőre világos, haja sötét, szeme színe változó. Általában izmosak, szívósak, az intelligencia azonban nem annyira általános jellemzőjük. Rövid hajuk általában durva, elhanyagolt. A sekturok a férfiasság jelképének tartják a bajszot, ezért legtöbbjük büszkén viseli.

Vallás: Világukat egy maroknyi isten irányítja, akik fölött a Föld Ura áll, ő irányítja az időjárást és ő adományozza a termékenységet a növényeknek és állatoknak. Ő maga nagyon ritkán nyilvánul meg közvetlenül, az alatta álló kisebb istenek azonban már jóval gyakrabban. Ők saját feladatkörrel rendelkeznek, és ha szükség van rájuk, közveavatkoznak, akár közvetlenül, mágiával, akár csak jelenések, utalások során, melyben gyakran szokták a hozzájuk társított állat alakját felvenni. A papi hierarchia elég keményen érvényesíti az akaratát, mind a hívők, mind az istenek között, s varázsigéikkel biztosítják, hogy az történjen meg, amit az egyház akar. Az egyes sektur királyságok egyházai persze egymással is marakodnak, és mindegyik eltér egymástól kisebb-nagyobb arányban.

Gyakoriság: Elég általános látvány a pusztai városokban és falvakban, bár nem gyakori. Sektur zsoldosok, kovácsok és kereskedők szinte mindenfele megtalálhatók a shogratok földjétől északra, egész a kregg-dorn területekig. Mivel kitartóak és makacsak, a rossz és ellenséges körülmények nem tántorítják el őket céljaiktól. Mivel nem nagyon kedvelik a vándor életet, ezért általában csak addig járják a pusztát, amíg olyan helyet nem találnak, ahol letelepedhetnek. Városokban általában saját nacionalista közösségeket alkotnak, ahol a más népek tagjait gúnyolják, falvakban azonban csak egymagukban szoktak letelepedni, s ilyenkor jobb, ha beilleszkednek a tömegbe, még ha néha eszükbe is jutnak a régi szép idők elf-akasztásai és törp-égetései.

Férfi nevek: Ardone, Braden, Darkas, Kasder, Keldor, Kestril, Kisgor, Lestar, Serdak, Timberas.

Női nevek: Aseril, Bentas, Dorris, Kelana, Kislir, Lassen, Lorandas, Nalsan, Sinias, Tessan.

Foglalkozás: paraszt, harcos, lovag, pap, betörő.


Ember - Yannar

Leírás: Az északi sivatagban élnek, messze nyugatra a Rowlind Pusztától és a Beltengertől, a legendák szerint birodalmuk a sivatagon túl egész a világ végéig tart. Az ősi kultúrát valamennyire sikerült megőrizniük, ezért a birodalom lakosai a tudomány és a mágia áldásait egyaránt élvezik. Rossz hírüket annak köszönhetik, hogy a sötét tudás is fennmaradt, s ennek gyakorlói nagy pusztítást vihetnek végbe a védtelenek felett. Birodalmukat a hírek szerint a varázslók és papok irányítják, s előlük nem tudnak elbújni a hatalommal nem rendelkező ellenségeik. Szörnyű történetek szólnak az ilyen varázsló-hercegek között zajló mágikus háborúkról és párviadalokról, melyek egész városokat döntöttek romba, s hegyeket töröltek el a föld színéről. A démonok imádása mindennapos dolog közöttük, bár egyes démonok ellen komoly hadjáratokat folytatnak egyes varázslórendek. A hírek szerint démonok evilági manifesztációi kormányoznak egyes tartományokat, de ez az ideérkezett yannar utazók szerint erős túlzás. Sok közöttük a kereskedő, s távoli városokban is vannak kirendeltségeik, bár a segturok nem engedik be őket földjeikre, s nem egyet koncoltak már fel ördögökkel való cimborálás vádjával. Az ide költözött koh’terrinek legtöbbször megőrzik kultúrájuk és vallásuk szokásait, de mivel nem erőltetik másokra, és csak igen ritkán sikerül rájuk bizonyítani a gyermekáldozatokat, ezért nem szoktak összeütközésbe kerülni a helyi lakossággal. Kereskedő szövetségeik mellett varázsló-rendjeik és iskoláik is nagy teret hódítottak, egyetemeikre messzi földekről is érkeznek, mivel valóban a tudás tárházai, bár csak a nemesek és nagykereskedők képesek megfizetni a rendkívül magas tandíjakat. A yannar földről érkezők mélységesen megvetik az itt élő barbárokat, s lenézik a közéjük letelepült rokonaikat is, nem értve őket, hogy süllyedhetnek ilyen szintre. Az ilyenek persze csak kényszerből települnek le, hogy az otthoni szövetségek helyi kirendeltségeit irányítsák, ezt sokan komolyan is gondolják.

Külső: Bőre kicsit szürkés, színe a napbarnítottól a kreolig terjed, haja sötét, szeme színe változó, de általában barna. Hajuk vastag szálú, s gyakran fonják be, egyes területeiken pedig a kopaszság a divat. A férfiak általában szakállat viselnek. Elég gyakoriak közöttük a tetoválások, amivel a rendi és vallási hovatartozást fejezik ki, egyesek pedig az egész test telerajzolását írják elő. Ha épp nem úton vannak, azonnal átöltöznek színes díszruháikba, mivel ezzel fejezik ki gazdagságuk mértékét.

Vallás: Hitük eredete még messze a Kataklizma előtti korba nyúlik vissza, s ezért is olyan büszkék magukra, hogy sikerült megőrizniük őseik bölcsességét. Vallásuk különféle rangú démonok imádatán alapszik, akik irányítják az emberek sorsát, s csak a papok tudják ezt a sorsot kedvezőre fordítani bozonyos áldozatok sorával. Egyes démonok beérik értékes holmikkal vagy felajánlott élelemmel, ám a mohóbbakat csak véráldozattal lehet kiengesztelni... A legtöbb yannar mélyen hisz a Sorsban és abban, hogy nekik, mint egyénnek nincs befolyáuk a változásokra, ám azt is tudják, hogy ha a hitüknek megfelelően cselekednek, akkor ennek a démonok jótéteménye lehet a jutalma. A kiválaszottak mágikus igékkel azonban képesek lehetnek átszőni a valóság fonatát, képesek lehetnek befolyásolni a démonokat, és így ők is misztikus hatalmakra tehetnek szert.

Gyakoriság: A pusztán és a Beltenger környékén csak a nagyobb városokban fordulnak elő, bár egyesek szerint nem lehet velük elég ritkán találkozni. A nagyvárosokban nem alkotnak közösségeket, mindenkit csak a saját maga boldogulása érdekel. A pusztán csak karavánok kíséretében lehet őket látni, kisebb falvakban pedig legfeljebb csak megpihennek, de aztán legtöbbször tovább állnak, mert a falvak nem hoznak elég profitot.

Férfi nevek (végződésük -ak, -ar vagy -as): Dairak, Emedar, Karlonas, Karr'sas, Orekas, Polokar, Rakhonas, Rhen'kasdar, Seldarak, Sol'kerras.

Női nevek (végződésük -el vagy -il): Aneril, Daisoril, Dass'deril, Eridel, Korinel, Oliril, Onardil, Ranalsel, Samdanel, Sol'rivel,

Foglalkozás: polgár, kereskedő, pap, tudós, varázsló, nekromanta.


Szólj hozzá a témához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza a Távoli vidékekhez Levél írása