Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
A Beltenger történelme

( Honlaptérkép ) Főoldal - Világ - Beltenger - Történelem


A múlt

Kezdetben az elfek irányították segítő kezükkel a területet, egységben élve a természettel és békében az itt lakó emberekkel, akiket megtanítottak a föld megművelésének, az anyag megmunkálásának és a mágia űzésének tudományára. Megváltóként jártak az emberek között angyalaik, gyógyulást hozva a betegnek, javakat a rászorulóknak, s bő termést a gazdáknak.

Gyönyörű városaik csodájára járt mindenki, és az elfek szívesen látták az érkező vendégeket, megmutattak nekik mindent és tanították őket az istenektől kapott bölcsességükre. A zarándokok nap, mint nap jöttek, és szertevitték minden népnek az ismereteket, melyek megkönnyítették és szebbé tették életüket.

Az elfek maguk is eljártak az embernépek közé, hogy tudományukat átadják. Segítettek, ahol tudtak, sőt, egyesek hosszú időre is letelepedtek egy-egy helyen, míg az ott lakók minden felmerülő kérdésére válaszoltak. Sosem volt számukra túl nehéz vagy fölösleges kérdés, az emberek minden apró-cseprő gondjával foglalkoztak, mert az emberek boldogsága nekik is örömet jelentett.

A békének és boldogságnak azonban vége szakadt, amikor északról sárkánylovas harcosok érkeztek, akiket a elfek Theldarinoknak, vagyis a Sápadt Népnek neveztek. A betolakodók meggyilkolták az elf őrzőket, leigázták az embernépeket, s kizsigerelték a földet. Mágikus erődöket emeltek szerte a vidéken, s távoli földek zsoldosait hozták magukkal, kegyetlenebbeket még hideg szívű gazdáiknál is. Legborzasztóbb szolgáik mégis a Pokol förtelmes bugyraiból vérrel megidézett ördögök, szörnyek és démonok voltak, kiknek lába nyomában felperzselődött a föld, érintésüktől pedig elszállt az élet.

Az elfek nem nézhették tétlenül végig a fiatalabb, ezáltal sebezhetőbb népek rabszolgává alázását. Összegyűjtötték hadaikat, hogy kiűzzék a gonoszt a korábban oly szép, ám most meggyötört földekről. A háború évszázadokig tartott, bár győzelmüket eldöntötte, hogy angyalaik a földre szállva segítették a csatát. A Sápadtakat így sikerült kiűzni a vidékről, démonaikat pedig egy szivárványszín viharral visszasöpörni a Túlvilágra.

Ám ezzel még nem ért véget a borzalom. Amíg az elf lovagok könnyezve nézték, mivé torzították ellenfeleik erdeiket, virágos mezőiket, a Pokol kapujába kapaszkodó ördögök a Sápadtak ősmágusai segítségével egy utolsó átkot bocsájtottak a földre, amit többé nem uralhattak. A pusztítás egy utolsó hulláma söpört át a vidéken, mely által a föld terméketlenné vált, a növények elszáradtak, az állatok megvadultak, a városok kihaltak, a Nap pedig kilenc évre kihunyt. Ezt az elfek már nem bírták elviselni, s az ő lelkeik sírását lehet hallani néha a kopár puszták felett zúgó szélben.

Amikor a Nap, bár gyengén, de először felkelt az eget ostromló szürke felhők közül, a maroknyi túlélő előbújt rejtekéből. Csak egy kopár, felperzselt, idegen világot találtak, ahol mindent elölről kellett kezdeniük. Sehol nem voltak az angyalok, az elfek, s csodálatos találmányaik, ellenben a démoni varázslat által eltorzított, vérszomjas vadak kóboroltak a pusztán, s a kiűzéstől valamilyen alvilági módon megmenekült ördögök és szörnyek uralták a vidéket.

 


Az új korszak – Az ébredés

A Kataklizma után zűrzavar uralkodott hosszú évszázadokon át, az elfek és a sápadt nép egyaránt próbált újra teret hódítani, de kölcsönösen akadályozták egymás lépéseit. Ezek az idők folyamatos csatározásokkal teltek, ahogy mindegyik fél próbálkozott intrikával, mágiával és nyers erővel, hogy győzedelmeskedjenek, ám szervezettségük már koránt sem volt egységes, és sokan már csak a saját befolyásukat és hatalmukat keresték, vagy csak a korábban meghódított területeiket akarták tartani – akár saját népük ellenében is. Később egy renegát elf máguscsoport próbálkozott hatalomátvétellel, ám az elfek őket is a porba taposták, s bár ezzel nem jutottak közelebb az élet visszaállításához, erőforrásaik közben olyan mértékben megcsappantak, hogy kénytelenek voltak visszahúzódni birodalmuk magjába, s a theldarinok is eltűntek az otthonukban kitört belviszály miatt, mivel a vesztes háború során az erőviszonyok alaposan megváltoztak, s a dinamikus frakciók teret akartak nyerni a régi rendszer rovására.

A túlélő népek a civilizáció korábbi központjaiba próbáltak tömörülni, így a Beltenger partján több kis városállam is felütötte a fejét, ám a Rowlind Pusztán, ahol az elf befolyás csak nyomokban jelentkezett, a változás csak az elszegényedésben jelentkezett, hisz a kóbor nomádok számára nem jelentett sokat a korábbi uradalmi rendszer gyökeres átalakulása. Sokak számára megdöbbentő volt az új fajok megjelenése, akiket a theldarinok szolgaként cipeltek magukkal városaikba vagy szövetségesként csatlakoztak hozzájuk. Ilyen fajok közül a legnépesebbek a rassetek, shalrissok és kirreshasserek voltak, akiktől a legtöbben idegenkedtek. A furcsa fajzatok egy része a theldarin hatalom megszűnésével persze kivándorolt a pusztába, hogy ott önálló életet éljen, távol a számukra idegen népektől.

A megváltozott világra elsőként a kardone-ok egyik törzse reagált, s rókafarkas hadilobogójuk alatt a harcias sekturok levonultak a hegyekből, s meghódították a síkságon élő földművesek falvait, s aki a korábbi lakók közül túlélte az első tisztogatásokat, a sekturok szolgája lehetett, s nem voltak jelen a korábbi elf urak, akik a hódítást megakadályozták volna. Mivel egyeduralomra törtek, a más fajba tartozókat előszeretettel mészárolták le, az arra élő nomád ember törzseket pedig kikergették a pusztába, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. A sekturok ténykedése pár évtized leforgása alatt több kisebb nemzetet is eltörölt a föld színéről.

Következők a kregg-dorn orkok voltak, akiket a theldarinok kezdtek el a bányáikban dolgoztatni, s amikor elmúlt az első évtizedek káosza, a korábbi szolgák összefogtak, s a törzsek a századok során egyesültek, ám a vas bányászatának és megmunkálásának a tudományát megőrizték, s ezáltal jelentős kereskedelmi befolyásra tettek szert a Beltenger vidékén. Ehhez sokat tett még hozzá, hogy a korábbi kultúra és civilizáció maradványai is jobban megmaradtak a pusztulás során hegyeikben, s így a századok alatt csak bővültek ismereteik.

A kregg-dorn birodalom már jelen volt, amikor a kisebb tengerparti városállamok a déli parton egyesülni kezdtek, s a theldarinok által szolgaként behurcolt sinnarok is egy közös szövetséget kezdtek szervezni, ám ezt a mai napig nem sikerült tökéletesen megoldani.

A sinnarokkal való kereskedelem lendítette fel a dolarok gazdagságát is, akik a koh’terrin birodalomból vándoroltak ide, hogy jobb körülményeket találjanak, s a Beltenger nyugati partján találtak maguknak földet, ahol kis földműves és halászfalvakat alapítottak, ám idővel zsúfolt kikötővárosokká fejlődtek, melyek a kregg-dorn és a sinnar városokkal tartottak szoros kereskedelmi kapcsolatot.

A délre induló sinnar kereskedők a sektur vidéken áthaladva elf kereskedőkkel találkoztak, akik sosem látott portékákat mutogattak nekik, s azonnal szerződések köttettek mindkét fél részéről, bár az áthaladókra a sekturok igen súlyos vámokat terhelnek. Nem sokkal később keletről bukkantak fel a keori felderítők, akik különleges gabonáikat hozták el, ami képes volt a terméketlenné vált talajban is gyökeret verni, bár ezért valóságos vagyonokat kértek el a vevőtől. A keori kereskedő szövetségek pár évtizeden belül megvetették lábukat a Beltenger partján, s elkezdtek terjeszkedni a puszta irányába is.

Napjainkra a Kregg-dorn birodalom befolyása az egyik legjelentősebb tényező, ám a sinnarok és dolarok hatalma is megszilárdult. Délen a sekturok királyságai is folyamatosan terjeszkednek, s hódító hadjárataik szinte minden évtizedben újabb területeket hasítanak ki a környező népek földjeiből. Viszonylag új eredetűek a koh’terrinek, akik alig több, mint egy évszázada bukkantak fel, s máris behálózták szervezeteikkel a civilizált vidékeket, valamit a jakkar kalózok, akik észak felől áramlanak be, s portyázzák végig a Beltenger partjait. Mostanában az eloras betörések száma csillapodott, ám a hajósok véleménye szerint csak azért, mert az északi jakkar fosztogatókkal vannak elfoglalva, s mihelyst kiküszöbölik a problémát, újra felbukkannak fekete katonáik.

Wiss Yitane-ben és a Rowlind Pusztán ebből persze nem sokat lehet érezni, az élet szinte ugyanúgy zajlik, mint századokkal ezelőtt, amikor a kereskedő törzsek megalapították, csak az áruk és az ügyletekben résztvevők lettek kissé változatosabbak, hisz ma már nem ritka, hogy egy-egy mágikus holmi is felbukkanjon a portékák közt, vagy hogy az árus ismeretlen fajba vagy nációba tartozik.


Szólj hozzá a témához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza a Beltengerhez Levél írása