Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Ravy: A szerencse forgandó

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Ravy: A szerencse forgandó

Daren mindíg különc volt, mindig máshogy csinált valamit, mindig máshogy csinált a dolgokat, mintha egy semmirekellő rasset kölyök lett volna. Szerette a kalandokat, minden egyes szabad percében a városfalakon kívülre vágyott. Igazi szüleit nem ismerte, egy kovácsmester, Selone és felesége nevelte, akiknek, miután összetűzésbe kerültek a helyi javasasszonnyal, nem lehetett gyerekük.

Mire elérte a férfikort, viszonylag jól elsajátította nevelőapja mesterségét. Szívében nagy terveket dédelgetett, álmodozott, amit Selone, ha éppen munka közben voltak egy-két csattanós pofonnal honorált. Ennek ellenére elhatározta, hogy abban a pillanatban, ahogy felnőtt lesz, kalandokat keres, szörnyeket öl, s csodálatos páncélokra, fegyverekre tesz szert.

Most eljött ez a csodálatos pillanat, amire egész eddigi életében várt. Összeszedte minden megtakarított pénzét, elbúcsúzott nevelőszüleitől, azzal a megkötéssel, hogy feltétlenül visszatér, amint ideje és kalandjai engedik. Arról ugyan elfelejtett szólni, hogy a családi kasszát is jelentősen megrövidítette, de ha igazán nagy harcos lesz, lesz miből visszaadnia.

Elindult a városban, hogy kevéske pénzéből felszerelkezzen. Kis gondolkodás után a város szíve, a Központi piactér felé vette útját Először valamiféle páncél és pajzs után akart nézni, a piactér szélén megakadt szeme egy düledező bódén, ami felé öles betűkkel ez volt írva: “Shrik'jaas páncélkovács; a legjobb a városban. Darennek a felirat második részéről megvolt a véleménye, mivel ez csak akkor lenne lehetséges, ha a város túlsó végén dolgozó kovács, Diron feladta volna szakmáját, vagy ha ez a gyíkember leszármazott megölte volna a törpöt. Gondolataiból az zökkentette ki, hogy egy rongyos utcakölyök az övén lévő erszényét rángatta. Mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül belerúgott egy nagyot a kölyökbe, majd belépett a boltba. Shrik'jaas az egyik inasával beszélt éppen:

-Pofátlan, rohadt tolvaj csürhe, már megint az hiszik, hogy lopom én a pénszt?!- ezután a kijelentés után az inasfiú felhúzta szemöldökét, és halkan "cöcö"-zött.

- Ésssz, ha lopom issssz, mi kösssszük van hosszá?! - és felindulásában arcon vágta az inast. - Te meg ne cöcögj!

Elküldte még a fiút hátra a raktárba, hogy ugyan csináljon már valamit annak a rohadt tolvajnak a hullájával, mert elriasztja a vendégeket. Azután hátrafordult, és meglátta Darent aki épp a pult előtt ácsorgott, és nézegette a portékákat.

- Ohh, egy kedvesz vendég! Mit óhajt?

- Egy bőrvértet és egy kisebb pajzsot.

- Óóóó, a legjobb helyen jár, kedveszem.

Darent idegesítette ez a sziszegő beszéd ,de mit várhat az ember egy gyíkember leszármazottól? Miközben ezen elmélkedett, a boltos hátrament a raktárba, némi motozás után visszaindult, majd óriási csattanás és csörgés hallatszódott. Daren ekkor meghallotta az ordibálását:

- Te rohadt inasssz, mit mondtam én neked?! Ezt a tetvesss hullát vidd már innen!!!

Ezután egy-két elcsattanó pofon hangja hallatszódott, majd feltűnt a pult mögött a szuszogó gyíkember.

- Áhh, a kedvessssz vevőnek a legjobbat, a legjobb helyről!

- És mennyibe fog ez nekem kerülni?

- Itt kapja meg a kedvesssz vevő a legjobb áron, mindösssssze hat ezüst, és kétszáznegyven bronz lesz!

- Mennyi?!

- Ugye a kedvesssz vevő isssz meglepődött, milyen olcsóak nálunk a felssssszerelések!

Daren nem éppen erre gondolt, de kifizette a pénzt, felvette a vértet, és a hátára akasztotta a pajzsát.

- Viszontlátásra!

- Visssszontlátásra!

Daren kiment a boltból, hogy egy fegyverkovács után nézzen. Nem is messze talált egyet: "Spen Gil'meh fegyverboltja". Bement a boltba, miközben éppen egy fiatal suhanc kiment mellette, és némileg meglökte. Ebben a boltban a boltos egyből észrevette:

- Mit parancsol? - kérdezte a boltos.

Szinte felüdülés volt normális emberi beszédet hallani a sziszegő gyíkutód után.

- Egy kitin rövidkardot kérek.

A boltos levett egyet a polcról.

- Egy ezüst lesz.

Daren az erszénye után nyúlt, de az nem volt a helyén. Az a rohadt suhanc! Elment mellette, és elemelte a pénzét.

- Na mi lesz? Itt akar gyökeret verni, vagy fizet, és eltakarodik?!

- Ellopták a pénzemet!

- Errefelé igen gyakran megesik, ha nem figyel oda... De ha nincs pénz, nincs fegyver sem, a viszontlátásra!

“Dögölj meg.” gondolta magában Daren, és kisietett az üzletből.

Gondolkozott egy kicsit, majd arra jutott, hogy talán a karavánúton talál valami elhagyott fegyvert, és amíg nincs jobb az is megteszi... Így hát elindult a tengerpartra. A város kapujánál megállították az őrök, hogy ugyan hova megy innen. Ő elmondta, hogy kalandot keresni, válaszkép lehülyézték, erre letuskózta az őröket, mire azok meg nem voltak restek, és kardot rántottak.

Daren jobbnak látta, ha sürgősen elindul a pusztába. Mikor odaért, körülnézett, teleszívta tüdejét a friss levegővel, és elindult az egyik irányba, hátha történik valami. Némi járás után a földön egy kitinkardot látott maga előtt nagyjából száz lépés távolságban. Sietősebbre vette lépteit, és mikor odaért a kardhoz, felkiáltott:

- Kephteras nézett le rám a középső szemével!

Lehajolt a kardért, de ekkor éles fájdalom hasított a kezébe Szeme láttára foszlott szét a kard képe, s egy torz ízeltlábú volt a helyén. Hallotta, hogy a lábatlan skorpió képes arra, hogy áldozatai elméjében leghőbb vágyát jelenítse meg, hogy így csapdába csalva megmarja, s lerakja bele petéit.

Miután ez végigfutott az agyában elsötétült előtte a világ, és az örök sötétség beborította.

Lehet hogy igaza volt azoknak akik lehülyézték? Lehet...

Lehet hogy a fenekén kellett volna maradnia és kovácsmesterként élni tovább? Lehet...

 

Sose higgyük el, hogy az istenek kegyesek hozzánk, mert közel sem azok, csak szórakoztatják magukat a halandók bajával.

wiss yitane-i bölcsesség

 

2004.07.10.

2004.07.18.

Publikációk:

Fantasya.hu-n megjelent a novella egy korábbi változata


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása