( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Ravy: A szerencse forgandó
Daren mindíg különc volt, mindig máshogy csinált valamit, mindig máshogy csinált a dolgokat, mintha egy semmirekellő rasset kölyök lett volna. Szerette a kalandokat, minden egyes szabad percében a városfalakon kívülre vágyott. Igazi szüleit nem ismerte, egy kovácsmester, Selone és felesége nevelte, akiknek, miután összetűzésbe kerültek a helyi javasasszonnyal, nem lehetett gyerekük.
Mire elérte a férfikort, viszonylag jól elsajátította nevelőapja mesterségét. Szívében nagy terveket dédelgetett, álmodozott, amit Selone, ha éppen munka közben voltak egy-két csattanós pofonnal honorált. Ennek ellenére elhatározta, hogy abban a pillanatban, ahogy felnőtt lesz, kalandokat keres, szörnyeket öl, s csodálatos páncélokra, fegyverekre tesz szert.
Most eljött ez a csodálatos pillanat, amire egész eddigi életében várt. Összeszedte minden megtakarított pénzét, elbúcsúzott nevelőszüleitől, azzal a megkötéssel, hogy feltétlenül visszatér, amint ideje és kalandjai engedik. Arról ugyan elfelejtett szólni, hogy a családi kasszát is jelentősen megrövidítette, de ha igazán nagy harcos lesz, lesz miből visszaadnia.
Elindult a városban, hogy kevéske pénzéből felszerelkezzen. Kis gondolkodás után a város szíve, a Központi piactér felé vette útját Először valamiféle páncél és pajzs után akart nézni, a piactér szélén megakadt szeme egy düledező bódén, ami felé öles betűkkel ez volt írva: “Shrik'jaas páncélkovács; a legjobb a városban”. Darennek a felirat második részéről megvolt a véleménye, mivel ez csak akkor lenne lehetséges, ha a város túlsó végén dolgozó kovács, Diron feladta volna szakmáját, vagy ha ez a gyíkember leszármazott megölte volna a törpöt. Gondolataiból az zökkentette ki, hogy egy rongyos utcakölyök az övén lévő erszényét rángatta. Mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül belerúgott egy nagyot a kölyökbe, majd belépett a boltba. Shrik'jaas az egyik inasával beszélt éppen:
-Pofátlan, rohadt tolvaj csürhe, már megint az hiszik, hogy lopom én a pénszt?!- ezután a kijelentés után az inasfiú felhúzta szemöldökét, és halkan "cöcö"-zött.
- Ésssz, ha lopom issssz, mi kösssszük van hosszá?! - és felindulásában arcon vágta az inast. - Te meg ne cöcögj!
Elküldte még a fiút hátra a raktárba, hogy ugyan csináljon már valamit annak a rohadt tolvajnak a hullájával, mert elriasztja a vendégeket. Azután hátrafordult, és meglátta Darent aki épp a pult előtt ácsorgott, és nézegette a portékákat.
- Ohh, egy kedvesz vendég! Mit óhajt?
- Egy bőrvértet és egy kisebb pajzsot.
- Óóóó, a legjobb helyen jár, kedveszem.
Darent idegesítette ez a sziszegő beszéd ,de mit várhat az ember egy gyíkember leszármazottól? Miközben ezen elmélkedett, a boltos hátrament a raktárba, némi motozás után visszaindult, majd óriási csattanás és csörgés hallatszódott. Daren ekkor meghallotta az ordibálását:
- Te rohadt inasssz, mit mondtam én neked?! Ezt a tetvesss hullát vidd már innen!!!
Ezután egy-két elcsattanó pofon hangja hallatszódott, majd feltűnt a pult mögött a szuszogó gyíkember.
- Áhh, a kedvessssz vevőnek a legjobbat, a legjobb helyről!
- És mennyibe fog ez nekem kerülni?
- Itt kapja meg a kedvesssz vevő a legjobb áron, mindösssssze hat ezüst, és kétszáznegyven bronz lesz!
- Mennyi?!
- Ugye a kedvesssz vevő isssz meglepődött, milyen olcsóak nálunk a felssssszerelések!
Daren nem éppen erre gondolt, de kifizette a pénzt, felvette a vértet, és a hátára akasztotta a pajzsát.
- Viszontlátásra!
- Visssszontlátásra!
Daren kiment a boltból, hogy egy fegyverkovács után nézzen. Nem is messze talált egyet: "Spen Gil'meh fegyverboltja". Bement a boltba, miközben éppen egy fiatal suhanc kiment mellette, és némileg meglökte. Ebben a boltban a boltos egyből észrevette:
- Mit parancsol? - kérdezte a boltos.
Szinte felüdülés volt normális emberi beszédet hallani a sziszegő gyíkutód után.
- Egy kitin rövidkardot kérek.
A boltos levett egyet a polcról.
- Egy ezüst lesz.
Daren az erszénye után nyúlt, de az nem volt a helyén. Az a rohadt suhanc! Elment mellette, és elemelte a pénzét.
- Na mi lesz? Itt akar gyökeret verni, vagy fizet, és eltakarodik?!
- Ellopták a pénzemet!
- Errefelé igen gyakran megesik, ha nem figyel oda... De ha nincs pénz, nincs fegyver sem, a viszontlátásra!
“Dögölj meg.” gondolta magában Daren, és kisietett az üzletből.
Gondolkozott egy kicsit, majd arra jutott, hogy talán a karavánúton talál valami elhagyott fegyvert, és amíg nincs jobb az is megteszi... Így hát elindult a tengerpartra. A város kapujánál megállították az őrök, hogy ugyan hova megy innen. Ő elmondta, hogy kalandot keresni, válaszkép lehülyézték, erre letuskózta az őröket, mire azok meg nem voltak restek, és kardot rántottak.
Daren jobbnak látta, ha sürgősen elindul a pusztába. Mikor odaért, körülnézett, teleszívta tüdejét a friss levegővel, és elindult az egyik irányba, hátha történik valami. Némi járás után a földön egy kitinkardot látott maga előtt nagyjából száz lépés távolságban. Sietősebbre vette lépteit, és mikor odaért a kardhoz, felkiáltott:
- Kephteras nézett le rám a középső szemével!
Lehajolt a kardért, de ekkor éles fájdalom hasított a kezébe Szeme láttára foszlott szét a kard képe, s egy torz ízeltlábú volt a helyén. Hallotta, hogy a lábatlan skorpió képes arra, hogy áldozatai elméjében leghőbb vágyát jelenítse meg, hogy így csapdába csalva megmarja, s lerakja bele petéit.
Miután ez végigfutott az agyában elsötétült előtte a világ, és az örök sötétség beborította.
Lehet hogy igaza volt azoknak akik lehülyézték? Lehet...
Lehet hogy a fenekén kellett volna maradnia és kovácsmesterként élni tovább? Lehet...
Sose higgyük el, hogy az istenek kegyesek hozzánk, mert közel sem azok, csak szórakoztatják magukat a halandók bajával.
wiss yitane-i bölcsesség
2004.07.10.
2004.07.18.
Publikációk:
Fantasya.hu-n megjelent a novella egy korábbi változata
Szólj hozzá a novellához!