Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Kadmon: Sorsok

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Kadmon: Sorsok


Artwork copyright © Christos Achileos

 

Hőség.

Fényáradat.

Forró szél, kavargó por.

A kelő nap tüze végigvágott a pusztán. A házak közt az árnyékok egyre rövidebbek, ám a tanya még mindig mozdulatlan.

Mégsem. Egy állat - talán egy kutya - fut át egy keskeny úton. Egy kamra ajtaját csapkodja a szellő. Néhány madár röppen fel egy háztetőről, majd egy kört téve leszálltak.

A környező domb tetejéről néma lovasok minden rezzenésre figyelnek. Öltözékük szedett-vedett, innen-onnan vett páncéldarabok, sisakok; hátasaik úgyszintén, a lovak mellett gyíkok és rovarok egyaránt megfértek. Egy közös volt a lovasaikban - mind különféle gyilkos szerszámokat szorongattak...

Egy tanya a Rowlind pusztán, hajnal

A ló a földet kapálta patáival, átragadt rá gazdája nyugtalansága. Ezüsttőr Darion, a sötét, szikár arcú, fehér hajú rowlind legalább ugyanannyira le akart vágtatni, mint a hátasa, de valami aggasztotta. Maga sem tudta, hogy miért, de bizonytalanná vált a mai portyát illetően. Örült, hogy az tetheris martalócok miatt meg kellett várni a virradatot, de még most sem lelkesedett a támadási parancs kiadásáért, pedig Yalshar Sallien, a tetherisek arias-a már percek óta toporzékolt mellette, lándzsájával kaotikus mintákat rajzolva a porba. Nem értette ... talán az álom ? Mintha valóság lett volna. De a részletek kiperegtek a tudatából. Talán nem is baj. A jelenre kell koncentrálnia.

Alvezérére, a vörös sorand gyík hátán trónoló Kassarra nézett, aki a megélénkülő kifejezését látva elvigyorodott, majd az összeszorított szájjal hunyorgó Yalsharra, aki abbahagyta a kapirgálást, és lassan az égnek emelte a sárga zászlóval ékített hosszú lándzsáját.

A rowlind vezér hangos csatakiáltásához tucatnyi csatlakozott, ahogy a portyázó horda özönleni kezdett. A házak közé érve ledöntötték a kerítéseket, felfeszegették az erősen bereteszelt ajtókat, ablakokat, a kerti szerszámokkal próbálkozó parasztokat egyenként vágták le. Darion hol itt, hol ott bukkant fel a csata forgatagában, miközben Yalshar martalócai házról házra jártak, hol megrakott zsákokat, hol visongó nőket, gyerekeket rángatva magukkal. Ahol komolyabb ellenállásba ütköztek, ott felgyújtották a házat, majd levágták a füsttől félig vak, lélegzetért kapkodó menekülőket.

A harcoknak félóra múltán vége volt, már csak a rablók marakodtak a koncon. Kassar sorba állította a túlélő foglyokat, és a Kesh Yadonnal, kétméteres, fekete bőrű sinnar rabszolga-kereskedővel vitatkozott, hogy mennyit lehetne értük kérni Wiss Yitane-ben. Sorden, az egyik rowlind lovas talált egy pompás lovakkal teli istállót, s a legszebb, hollófekete kancát mosolyogva Darion elé vezette, aki lassan kezdett megnyugodni. A gyönyörű paripa láttán széles vigyor terült el az arcán és örömmel kezdte simogatni az állat nyakát.

Már messze jártak a füstölgő romoktól és a zokogó túlélőktől, amikor ismét eszébe jutott a reggeli idegessége. A mellette lovagló, elégedett arcú Kassarra tévedt a tekintete, és ráébredt, hogy lehet, hogy a tétovázása az első jele lehet annak, hogy érdemes lenne tovább adni a tisztséget. Elvégre elég kincset harácsolt már össze, s ideje, hogy élvezze is a szerzett javak örömét...

***

A rowlind vezér hangos csatakiáltásához tucatnyi csatlakozott, ahogy a portyázó horda özönleni kezdett. A házak közé érve ledöntötték a kerítéseket, berúgták az ajtókat, és pillanatok alatt elözönlötték a tanya összes épületét. Darion körbe-körbe járt, ám a törés-zúzás zaját egyre inkább csalódott átkozódások váltották fel, s innen is, onnan is üres kézzel bukkantak elő a portyázók.

Yalshar dühöngött, s haragjában felgyújtatta embereivel az összes házat. A falu kútja csontszáraz volt, talán ezért is hagyták el már hónapokkal, ha nem évekkel ezelőtt a települést. Darion már a tetheris sötét tekintetétől is ideges lett, attól pedig még inkább, hogy a rowlind portyázók időről időre pusmogtak pár szót Kassarral, amikor azt hitték, ő nem veszi őket észre.

Már messze jártak a füstölgő romoktól, de tetheris arias még mindig Kesh Yadonnal veszekedett a fekete embernek ígért rabszolgákon. Amikor az üresen döcögő szekérre pillantott, eszébe jutott, hogy hibája az első jele lehet annak, hogy érdemes lenne tovább adni a tisztséget. Elvégre elég kincset harácsolt már össze, s ideje, hogy élvezze is a szerzett javak örömét. Pillantásával Kassart, az alvezérét kereste, s amikor hátrafordult, tekintetük találkozott. A fiatal rowlind még mindig a dárdáját szorongatta, s az arckifejezése láttán Darion úgy döntött, hogy majd akkor beszél vele, amikor hazaértek...

***

A rowlind vezér hangos csatakiáltásához tucatnyi csatlakozott, ahogy a portyázó horda özönleni kezdett. A házak közé érve ledöntötték a kerítéseket, s már a házakat kezdték volna fosztogatni, amikor észrevették az út közepén álló, barna köpenyes, büszkén álló alakot. Yalshar, aki úgy gondolta, jobb, ha minél hamarabb végeznek a falu vezetőjével, vágtára ösztökélte ménjét és leszegte a lándzsáját.

Ekkor elszabadult a pokol. A föld hirtelen feltornyosult a rohamozó tetheris előtt, majd maga alá temette őt, a lovával együtt. A magányos alak hirtelen kiáltásokat harsogott, s a földből kinyúló kezek lefogták áldozataikat, a semmiből érkező kőzápor pedig a földre sújtotta őket. Darion, akit a pánikba esett lova levetett magáról, elhatározta, hogy végez a sámánnal. Előrántotta az íját, de az első vessző célt tévesztett, s még mielőtt a másodikra alkalma lett volna, az út kavicsai vad örvénylésbe kezdtek körülötte, s hol itt, hol ott tépték fel a ruháját, majd a bőrét. Üvöltve rohangált, majd vonaglott, de a kavics-forgatag elől nem tudott hová menekülni.

Mire a kavicsok leperegtek a földre, a rowlind vezér már nem mozgott, s mindenfelé csak a túlélő portyázók jajgattak, de ők is csak addig, míg a biztos menedékben rejtőző falusiak elő nem bújtak és el nem látták a bajukat.

***

A rowlind vezér hangos csatakiáltásához tucatnyi csatlakozott, ahogy a portyázó horda özönleni kezdett. A házak közé érve ledöntötték a kerítéseket, felfeszegették az erősen bereteszelt ajtókat, ablakokat, a kerti szerszámokkal próbálkozó parasztokat egyenként vágták le. Darion hol itt, hol ott bukkant fel a csata forgatagában, szemmel tartva az eseményeket. Elégedetten szemlélte a portya kimenetelét, amikor egy tompa ütést érzett a mellkasán. Megütközve meredt a bőrvértje hasadékából kikandikáló, tollas végű vesszőre, majd az íját épp leeresztő Kassarra. Utolsó gondolata az volt, hogy hamarabb észre kellett volna vennie a fiatal rowlind hatalmi törekvéseit...

***

A rowlind vezér hangos csatakiáltásához tucatnyi csatlakozott, ahogy a portyázó horda özönleni kezdett. A dombról leérve legázolták a nevetséges kerítéseket, ám Darion alól hirtelen eltűnt a talaj, s fél tucatnyi társával együtt belebukott az árokba, aminek mélyén a karók méregtől feketén csillogtak. A felnyársalt rablóvezér még látta, ahogy a rejtekükből előbújó falusiak lenyilazzák a menekülő portyázókat, majd minden elsötétült előtte.

***

Darion, a többiek megrökönyödött tekintetét végig magán érezve, megrántotta a zablát, és minden várakozással ellentétben, a tanyának hátat fordítva leügetett a domboldalon. A rowlindok és tetherisek egyaránt nem értették, hogy mi történik, de amikor Kassar a vezére után fordult, az ezüst hajú portyázók lassan megindultak, otthagyva a dühöngő Yalshart, a döbbent fekete rabszolga-kereskedőt.

Már messze jártak a tanyától és a faképnél hagyott martalócoktól, Ezüsttőr Darion még mindig az álmon gondolkodott. A sorsokon, amiket felvillanni látott. A kincseken, amiket megszerzett. És a változatos halálnemeken, amiket végigszenvedett. Talán a hely szelleme tette, talán a tegnap este, a portya előtt haláltánc után benyakalt tömény szesz... A rowlind vezér a gondolataiba mélyedt, az álomra, a lefújt portyára, s a hosszú útra gondolt, ami hazafelé vezet.

Furcsa módon egy gondolat kezdte el zaklatni: Mi van, ha még mindig csak álmodik ?

2001.02.14.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása