Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Hudi: Seranthil története

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Hudi: Seranthil története


Artwork copyright © Teresa Nielsen

A piacra siettet úgy gondolta, hogy ott hamar rálell a megfelelő személyre. Nem is tévedett. Hamar észrevett egy 40-45 körüli nőt, aki még a korához képest jól tartotta magát. Igazat megvallva a nőn igencsak meglátszott, hogy eljárt felette az idő, de a cicomás ruhák, ékszerek és a vastag púder réteg sokat segített a megjelenésén. Seranthil körbenézettt nincs-e esetleg egy férj vagy egy féltékeny szerető a közelben. Miután megbizonyosodott benne, hogy semmi ilyenféle veszély nem fenyegeti elidult a nő felé.

Addig járkált a nő körül míg az fel nem figyelt rá. A nő kiváncsian végigmérte és látszott rajta, hogy tetszik neki amit lát. Ezek után Senranthil folyamatosan a nő közelében motoszkált. Megpróbált a nővel szemezni. Hamar sikerült, innentől kezdve már csak a nő pillantását leste.

A nő láthatóan indulni számdékozott a piacról Seranthil eltünt a nő szeme elöl. A nő egy darabig keresgélte hátha még a közelben van, de mivel nem vette észre kicsit bosszúsan elindult hazafele. Seranthil csak erre a pillanatra várt. Követni kezdte a nőt egészen a házáig, ahogy sejtette a nő nem idevalósi volt és egy fogadóban szállt meg. A fogadó látott már jobb napokat is, de még így is jobb állapotban volt, mint a legtöbb épület Wiss Yitane-ben.

Megijedt egy pillanatra, hogy ki fogják rúgni onnan, amint belép. –De hát bátraké a szerencse, gondolta – és belépett.

Az épületben sokan voltak, ami nem volt meglepő hiszen ilynkor fejezik be emberek a munkát, itt azonban csak nagyon kevés közembert lehetett látni. Legalábbis a ruhájuk alapján erre lehetett következtetni. Belépésekor az ajtó közelében üldögélő emberek megvető pillantással méregették, majd megunván nézegetését folytatták az elöbbi beszélgetésüket.. A fogadós is észrevette de mivel az „úrak” nem szóltak semmit nem dobatta ki a suhancot.

Pedig lett volna oka –gondolta, ahogy végignézett magán. A szakadtas ruházatát alig szépítette, hogy még koszos is volt. Hiába volt jóképű, izmos egy tizenhat éves suhanchoz képest, eltudta volna képzeni, hogy a fogadós azonnal kipenderitené a fogadóból, ha nem tetszene neki.

Körbenézett és észrevette a nőt a terem másik sarkában, ahol éppen vacsorázni készült. Kersett egy részeg embert, hogy a fogadósnak még véletlenül se gondoljon arra, hogy kidobja. A férfi akihez leült egy kereskedő lehetett és éppen azt ünnepelte, hogy milyen nagy szerencse érte őt. A férfi nem látszott kereskedőnek, széles vállai és az oldalára kötött acélpenge inkább azt sugallta, hogy egy harcos.

Serenthiel örült, hogy pont ide ült le, a férfiból özönlött a szó holmi zöld drágakőről, de az egészet összefüggéstelenül adta elő, amibe néha még bele is énekelgetett. Seranthil nem nagyon figyelt oda a férfi részeg motyogására, inkább a nőt figyelte és azt várta, hogy az mikor veszi már észre. Néha-néha nagyot húzott a férfi borából, ezt a férfi észre se vette, csak mondta a magáét.

– Végre – gondolta magában, amikor a nő észrevette. Tovább folytatta a piacon megkezdett szemezést. A nő hiúságát igencsak legyezgette, hogy egy fiatal kölyök szemet vetett rá, mégha az ilyen szakadt is.

A nő a vacsorája befejeztével felvonult az emeletre a szobájába. Seranthil előre látta, hogy hamarosan megjelenik egy szolga és ad neki egy levelet.

A szolga nem várakoztatta meg, mellette elsuhava egy papirfecnit dobott az asztalra. A papiron egy szám állt. A lépcső felé vette az irányt, arra vigyázva, hogy a fogadós ne lássa, hogy hova tünt el.

A kopogtatására egy női hang válaszolt. – Nyitva.

Belépve egy igénytelenül berendezett, mindenféle cicomával feldíszitett szoba fogadta. A baldachinos ágyon ott feküdt a nő, csak egy vékony hálóing volt rajta. Seranthil szemügyre vette a nőt és magában örömmel nyugtázta, hogy rosszabb is lehetett volna.

– Zárd be az ajtót, és fürödj meg – mutatott a nő egy lavórra.

Seranthil bezárta az ajtót és megfürdött. A nő élvezettel figyelte izmos testét. Miután megfürdött az ágyhoz lépett, hagyta hogy a nő végigsimogassa a tetét, majd ő tette ugyenezt a nővel. Gépiesen szeretkezett a nővel egészen, míg a nő kimerülten az ágyra nem hanyatlott. Hamar elaludt egyenletes szuszogása megnyugtatta, hogy tényleg alszik.

Seranthil felkellt és az ablakhoz ment. Kinézve sokáig bámulta az eget.

Finoman megérintett a mellkasán a gekko tetoválást szomorúan gondolt vissza arra amikor a pusztán lovagolhatott a családjával. Akkor hatéves volt nem gondolt egyébre csak a játékra. Szeretett az apja lován lovagolni. Nem is értette, hogy szülei miért vágták le az apja a lovát, amikor sietős volt a számára, hogy a városba érjenek. Akkoriban apja és anyja sápadtságára azt gondolta, hogy biztosan a ló miatt bánkodnak, hiszen ő is amiatt sírt. Azt sem értette, hogy apja egy reggelen hova tűnt, anyja kérdésére csak sírva magához szorította és annyit mondott.

– Sietnünk kell Seranthil kicsi nomádom, sietnünk kell.

Másnapra bértek Wiss Yitanba, aznap anyja reggel már nem tudott felkellni. Elment segítséget hívni. Az első férfi, aki útjába akadt önként hajlandó volt segíteni. Utána már csak arra emlékezett, hogy utcakölykök nevetgélnek a közelében. Fel alá futkosott, keresgélte az édesanyját. Estére teljesen kimerült és néhany utcagyerek segített neki elvánszorogni a búvóhelyükre...

Seranthil undorodva gondolt magára. Megfordult körbenézett a szobában észrevette, hogy a nő elől hagyta a nyakláncát. Felöltözött, a nyakláncot gyorsan eltette és kisettenkedett a szobából.

Megkönnyebbülten lépett ki a fogadóból. Vígan gondolt arra, a többiek mennyire fognak a nyakláncnak örülni. És holnap nezhet új áldozat után.

2001.01.26.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása