Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Hudi: Átok

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Hudi: Átok


Artwork copyright © Teresa Nielsen

Izgatottan várta a holnapi napot. Holnap több évtizedes munkája válik valóra, amikor is létrehoz egy önálló organizmust. Bár nem lesz intelligens, de parancsait képes lesz végrehajtani.

A siker közelsége szinte euforikus állapotba hozta, egészen addig, amíg eszébe nem jutottak a varazsló rendek, azok a felfuvalkodott, öntelt hólyagok, azt hiszik, hogy nélkülük nem lehet boldogulni, és hogy ők a jövő kulcsa. De ő majd megmutatja nekik. Igen, majd ő.

Másnap korán kelt még meg sem pirkadt. Felkapott egy mécsest az asztalról és a pincébe sietett. Sokáig várakozott, hogy a megfelelő mennyiségű mana meglegyen. A csillagok állása is jót sugalt, bár volt egy kis rész, ami aggasztotta, de nem tudta behatárolni a veszély forrását, így aztán megfeledkezett róla és csak az előtte álló varázslatra összpontosított.

Hosszadalmas és bonyolult varázslatba kezdett. Miután befejezte után az asztalon levő kődarab egy darab hússá változott. Csillogó szemmel figyelte, hogy a varázslata sikerült-e?

Torka kiszáradt, teste remegett, de összeszedte magát, megvizezte a száját és kiadta az első parancsát.

-Gyere ide.

A húsdarab elöszőr csak megremegett, majd lassú mozgással a varázsló felé indult.

Izgatottan tapsikolt, mint valami kisgyerek, aki egy számára sosem látott dolgot vehetett volna szemügyre. Annyira belemerült kis lényének a szemrevételezésébe, hogy meg sem hallotta a mögötte kinyiló ajtót. Arra eszmélt, hogy valaki egy bunkóval erősen fejbevágja.

Majd az egyik megszólalt.

-Ne szórakozz már, hanem locsolj.

-Rendben.

Az egész pincét fellocsolták olajjal, szinte fizikai fájdalmat okozott már nekik a bentragadt allot levegő, ami az olaj szagával keveredett. Mikor befejezték. A varázsló lámpását lelökték a földre, majd kisiettek a házból.

A varázsló arra ébredt, hogy isszonyúan fáj a lába. Lenézett a lábára és észrevette, hogy ég a padló, majd azt is, hogy nemcsak a padló, de az egész pince is. Fuldoklott a füsttől, megprobálta eloltani meggyuladt ruháját, de nem sikerült. Ekkor valami az oldalának ütödőtt. A kis lény ekkor ért oda gazdájához. A varázsló meghalotta a recsegő, ropogó tetőgerendák hangját. Magához ölelte a kis lényt, és utolsó gondolataiban is a halálát okozó varazsló rendet okolta.

Halálos átkait hamar elnyelte a lezuhanó tető hangja.

Odakint a felgyülemlett tömeg nézte a magasba szálló fekete füstőt. A gyerekek, odabújtak anyjukhoz és úgy nézték a látványosságot. Csöndben maradtak, nem kíváncsiskodtak, hiszen tudták jól mi folyik itt, megbüntetnek egy gonosz boszorkánymestert.

Egy nagydarab kicsit kormos férfi, odaszólt a mellette alló férfinak.

-Grogdar menj haza az asszonyodhoz és mond meg neki, hogy mostmár lehet gyereketek, hiszen az aki megátkozta meghalt.

2000.10.15


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása