Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Eurynome: Ébredés

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Eurynome: Ébredés

A Tudás mindennél szörnyűbb- most már elhiszem mindazoknak, akik ezt állítják. Megtapasztaltam én is; a Tudást, ami szétmar, megöl és a legmélyebb kétségbeesésbe taszít.

Nem voltak irgalmasak hozzám azok az istenek, kik utamba vezérelték azt a furcsa és különös alakot. Egy mesésen gazdag koh’terrin volt- mást sajnos nem mondhatok róla, az adott szó kötelez. Tudni kell egyébként, hogy bármiféle munka és megbízás híján, pénz nélkül jártam ekkor Mantyss utcáit- ennem se volt mit. Társaságra vágyva épp egy füstös ivóba készültem betérni, mikor megszólított. Bár körüllengte a titokzatosság, s enyhe félelem tört rám szemeibe pillantva, azonnal eloszlatta minden bizonytalanságom az az elképesztő összeg, amit egy szokatlan feladat teljesítéséért ajánlott fel.

Mutatott egy térképet, ami a Rohtant-sivatagot ábrázolta elnagyoltan- s a sivatagban egy várost. 30 egységet ígért, ha felkeresem a várost, és minden élményem leírom egy útinapló formájában. Nem ismerem annyira a sivatagot- mégis nekiindultam; fejemben a hatalmas összeg járt. Többheti élelemmel, vízzel, és jónéhány teherhordó állattal felszerelve haladtam a portenger belsejébe. Feltűnt az élet és a hangok teljes hiánya; még útonálló nomádokba sem botlottam, pedig felkészültem a támadásukra. Háromheti vándorlás után elértem a várost. Természetesen megbízóm szolgált a térképen kívül is útmutatással a hely pontos hollétéről. Belém, balgába pedig csak úticélomhoz közeledvén fészkelte magát a gondolat: miért egy idegent - engem - küldött ide, mikor talán mindenki másnál jobban ismerte a területet.

A város halott volt- már évezredek óta. De a sokembernyi magas monolitokat, szögletes, szürke kőből épült házakat és más építményeket, melyeknek rendeltetését képtelen voltam megállapítani, mégsem lepte be és rejtette el a finom szemcsés por. A város halott volt- és megborzongtam a síri csendben, mert mintha mégis élt volna.

Kíváncsian és félve beléptem az egyik házba.

És azóta semmiről tudomást se véve járok az elátkozott romok között, gyakran öntudat nélkül. Mert amikor átléptem az ablaktalan épület küszöbét, megláttam a szanaszét heverő testeket, és a róluk felrebbenő pokoli árnyakat. Megláttam a testeket- mindegyik test én voltam, öregen és fiatalon, épen és összemarcangolva, cafatokra mállva és meg sem születetten. Mind én voltam, és most már tudom, hogy ki vagyok.

A Démonok nem ők. Nem.

A Démon én vagyok.

2001.05.16


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása