Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Droopy: Bosszúálló

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Droopy: Bosszúálló


Artwork copyright © Rob Alexander

Sötét volt; ijesztoen sötét. A fekete ruhába öltözött férfi lopva közeledett a meredek hegyi ösvényen. Az ösvény egy sűrű erdőtől körülvett faluhoz vezetett. A férfi fától fáig lopózva kerülte el az őrtüzek áruló fényét. Néhány méterre az egyik háztól megállt és hallgatózni kezdett. Odabent vigasság volt - talán esküvő...

Az árny meglapult és várt, a hosszú megterheléstől halántékán kidagadtak és forrón lüktettek az erek. Határozott mozdulattal fekete köpenye alá nyúlt és kitapintotta míves kardjának hideg markolatát. A markolatgombba égetett családi címer érintése új erőt adott elgyötört tagjainak, szívében újult erővel csapott fel a gyűlölet lángja. Határozott, ám nesztelen léptekkel indult el a ház felé, de félúton meggondolta magát - Talán jobb lenne egy kevésbé zajos ház - gondolta. Észak felé fordult és három házzal odébb úgy érezte, jó helyen jár. Az egyik sötét ablakhoz lépett és hallgatózott. Csend volt. Az övén függő bor iszákjából apró szerszámokat varázsolt elő, melyekkel pillanatok alatt kinytotta az ablak primtív zárját. Gondolkodás nélkül lendült be a nyitott ablakon. Földetéréskor nagyot reccsent csizmája alatt az ócska deszkapadló. A sötétség szülötte mozdulatlanná dermedt, olyan erővel szorította kardját, hogy ujjai kifehéredtek a hűvös markolaton. Feszülten várakozott pár pillanatig, szíve hevesen vert, ereiben forrón lüktetett nemesi vére. Semmi sem mozdult, s a férfi megnyugodott. Óvatosan mozdult, ahogy testének izmai elernyedtek. Megfontolt lassúsággal elohúzta fekete acélfegyverét és a folyosó végi ajtóhoz lépett. Vigyázva csúsztatta kesztyűs kezét a sárkányt formázó rézkilincsre és nesztelenül benyitott.

A szoba puritán egyszerűséggel volt berendezve, egy ágyon és egy szekrényen kívül a helyiség üres volt. Ellenben az ágyban ott volt, akire számított! A lány nem lehetett több tizenkét évesnél. Ártatlan barackszín arcát szőke hajfürtök keretezték. Acán az édes álomtól halvány mosoly játszadozott.

A férfi alig tudta elhinni, hogy elsőre jó házba jött. - Szíve a torkában dobogott, mikor az ágyhoz lépett és csapásra emelte borotvaéles fegyverét. - A bosszú beteljesedik. Szemet-szemért, fogat-fogért - gondolta.

A kard sikoltva szelte a levegőt és megállíthatatlanul röpült a kis test irányába. Az első vágást felfogta a vastag takaró és a kicsi szilánkokká törő mellcsontja. A lány kinyitotta a száját és szemeit. Gyermeki tekintetéből fájdalom és rettegés lövellt a gyilkos felé, rózsaszín ajkai erőtlenül megrebbentek. Kiáltani akart... talán...
Az acélos karok újra lecsaptak, s ezúttal semmi nem állta útját a vérmocskos pengének. A kard éles szisszenéssel csapódott a gyermek szívébe. A lányka ibolyakék szemeiben kihúnyt az élet lángja, kis ajkából vér ömlött a tiszta párnára. A férfi elégedett volt, vértelen száján gonosz mosoly futott végig, mely elől felhők mögé rejtették sápadt arcukat a messzi csillagok. Nyugodtan megtörölte kardját és a hüvelyébe csúsztatta. Mostmár beteljesült a bosszú, sarkonfordult és elhagyta a házat. Nesztelen léptekkel visszament az első házig.

Odabent vigasság volt - talán esküvő...

 

2000.11.08.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása