Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Chaos: A vadászat

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Chaos: A vadászat


Artwork copyright © Tim & Greg Hildebrandt

Már órák óta elhagyták Wiss Yitane-t, és egyre beljebb hatoltak a sötét, fülledt éjszakába. Hárman voltak, hárman vágtattak közös céljuk felé a fekete éjszakán át...

Egy középkorú rowlind haladt elől. Aranyszőke haja lobogott a vágta hevében. Arcán elviselhetetlen keserűség tükröződött. Ibolyakék, száraz szemei a láthatatlan távolt kémlelték. Csak a bosszúra gondolt. Mindig furcsa kapcsolata volt feleségével. Sosem ismerte igazán az asszonyt, sosem tudta meg róla az igazságot, de egy valamit biztosan tudott: Halála vért kíván. Hátrapillantott két kísérőjére, arcába csapó fürtjeit megszokott mozdulattal simította hátra.

Egy tizenéves kis taknyos: az akció állítólagos vezetője. De a klán ragaszkodott a fiú jelenlétéhez. Ezen kívül a srác Arsyee tanítványa volt: ő nyomozta ki két hónap kemény munkával, hogy hol találhatnak rá a denírre. De a rowlind így sem örült a jelenlétének. A fiúnak semmi köze a családi ügyhöz.

A másik férfi viszont a kedves barátja volt, aki ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje. Ő is elf volt, de ősibb népet képviselt, mint a rowlind. Ő lett volna a hátvéd, és ha minden kötél szakad, akkor ő szedte volna le a denírt is. Az aarionnak kitűnő szeme, és még jobb alapjai voltak: évtizedeken keresztül dolgozott Wiss Yitane városőrségénél, mielőtt a klánhoz csatlakozott volna. Így lehetett az egyik legkitűnőbb lövész a Beltenger vidékén, képességeiről legendák keringtek a környék kocsmáiban. De az aarion nem járt e kocsmák egyikében sem. Hosszú életét a városvégi házában élte le családjával, és még most, őszbe fordult hajjal, ráncoktól bordázott arccal sem bánta meg döntését,: a klán belső rendjét nem cserélte a mulatók kellemes hangulatára.

Elérték a sziklás területet. A bozót mindenfelé burjánzott. Mindnyájan leszálltak a lóról, és gyalog folytatták útjukat. Minden szó nélkül. Hisz mindent tudtak. A sziklák között egy kisebb torony áll. A torony két lakója egy középkorú férfi és egy idősebb nő. A denír nem lesz egyedül, egy társával jön a vadászatra. A férfi és a nő élete nem érdekelte egyiküket sem, biztosan megérdemelték a halált. De a mai estének nem csak két áldozata lesz.

Igen. A rowlind érezte, ma este beteljesül a bosszú. Az a sebhelyes denír, aki két hónapja megölte feleségét, most megfizet mindenért. Az elf csak erre gondolt. Tudatát bevilágította a mocskos orgyilkos arcán a sebhely, ami a bal szemétől az ajkáig húzódott. Amit még Arsyee vágott.

Ahogy a ház közelébe értek, a fiatal fiú előreszaladt. Ő nem szerette ezt a munkát. És gyűlölte, amikor a lövészeket kellett pátyolgatnia. De megtett minden tőle telhetőt, hisz a fejvadászklánban minden olyan furcsa volt mestere halála óta. Úgyhogy, ha az a parancs, hogy két öngyilkosjelöltet kísérjen gyilkosukhoz, akkor megteszi. Bár két normális fejvadásszal minden nehézség nélkül megtették volna, amit kell.

Pár perc múlva jelzett, hogy minden rendben. A két elf óvatosan a hátsó bejárat felé haladt. Ahogy odaértek, a fiú pár kézmozdulattal elmagyarázta, hogy az aarion maradjon itt, és őrködjön, Siaen pedig a megbeszélt útvonalon haladjon tovább, majd ő maga egy macska ügyességével mászott be az emeleti ablakon.

A rowlind belépett a házba és körbenézett. Pont olyan, ahogy a fiú mesélte. Ismerte az összes szobát, így a nappali felé indult. A nappali kétszárnyú ajtaja csak félig volt nyitva, az ajtóval szemben egy óriási lépcső vezetett az emeletre. A lépcső két oldalán óriási, burjánzó növények voltak cserépben. Az elf a bal oldali mögé bújt, haját hátrafogta, majd egy vesszőt illesztett a húrra. Felnézett, de nem látta a fiút a megbeszélt helyen. Pont fölötte kellett lennie. Ügyes fiú volt, jobban elrejtőzött, mint a rowlind képzelte.

A félig nyitott, kétszárnyú ajtón beszélgetés zaja szűrődött ki. Látta a kandalló előtt álló óriási karosszéket, és eszébe jutott, hogy az idős férfinak kell benne ülnie. A denír hátulról fogja elvágni a torkát, és neki ekkor kell cselekednie.

Közeledett az idő. A rowlind szíve a torkában dobogott, izzadni kezdett. Majd hirtelen valami egészen meglepő történt. Egy langyos, számára mégis hűsítő csepp hullott alá, egyenesen a nyakába. De ő nem törődött, csak a célzással. Majd még egy csepp. Siaen felnézett. A következő csepp a homlokán találta, de a fiút még mindig nem látta. Letörölte homlokát, majd egy pillanatra döbbenten meredt a kezére: vér.

"Egyedül maradtunk", az aarion csak ennyit hallott szellemnyelven, de tudta, cselekednie kell. Ő is belépett a házba, és a nappali felé vette az irányt. Rohanás közben vesszőt illesztett a húrra, és csak futólag pillantott be a helységek sötét sarkaiba az ellenfélt keresni.

A rowlind kiugrott a cserép mögül, és megfordulva reflex-szerűen a célpont vélt irányába lőtt, de látni semmit sem látott. Csak pár pillanat múlva szokta meg a sötétséget, és ultralátásával már ki tudta venni a tárgyak körvonalait. És már biztos volt benne, hogy nem talált. Előbbi helyén pedig egy tőr állt a parkettában.

Az idős nő ekkor lépett ki a nappaliból, hogy megnézze, mi volt ez a zaj. Fülsértő sikoltása az épp érkező aariont is kibillentette a koncentrációból. A férfi még futva a sötét lépcsőt kémlelte, amikor a nő felé kellett kapnia a fejét, és a benti fény egy pillanatra teljesen elvakította. A denír is meglepődhetett, mivel a nő kapta a következő tőrt.

A két elf egyszerre vette észre a fejvadászt, aki újabb tőrért nyúlt. A lépcső másik oldalán állt. A két húr megfeszült, a dobótőr a rowlind felé szállt. Az aarion vesszeje csak centikre szállt el Siaen füle mellett, és a dobótőrt találta el. A rowlind a fejvadász torkát lőtte keresztül. De hiányérzete volt. Valami nem stimmelt a denírrel. Majd hirtelen bevillant a tudatába: a torkon lőtt, bajuszos denír arca sértetlen volt.

Arsyee gyilkosa ekkor sújtott le. A penge fölülről lefelé vágta át az aarion gerincét, az ütés ereje pedig lerántotta a földre. Az aarion arcára a csodálkozás furcsa fintora fagyott.

Siaen következő vesszője már csak az üres levegőt szelte át: a sebhelyes eltűnt. Az elf beugrott a kétszárnyú ajtón, és óriási lendülettel csapta be. A páni félelemben felé rohanó házigazdát egy ütéssel a földre küldte. A karosszéket menedékül használva az ajtóra célzott. A következő pár percben nem történt semmi. Halálos nyugalom, csak a félájult férfi nyöszörgését lehetett hallani. A rowlind végiggondolta a történteket, és nem értette, hogy ez hogy következhetett be. Majd egy halk kattanás, ami mindent megmagyarázott: a két fejvadász nem a nappali oldalsó, kisebb ajtaján akart bemenni, ahogy azt a fiú mondta. És azt is megértette, hogy a férfi most ott áll. Dobótőrrel a kezében.

A pillanat törtrésze alatt fordult az ajtó felé, és lőtt. Majd egy közeledő tőrt látott. Aztán semmit. Csak egy hang: az ajtóban remegő vessző halkuló zöreje...

2001.02.01.

2001.02.13.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása