Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Chaos: Jasmin - Wiss Yitane gyermeke

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Chaos: Jasmin - Wiss Yitane gyermeke


Artwork copyright © DiTerlizzi

 

Már a gyönyörű, azúrkék égbolt tetején járt a tűző nap Wiss Yitane felett. Sehol egy felhő, mindent beborított a tökéletes kékség, melynek közepén ragyogva vágtatott az égi szekér, aranyfénnyel beborítva a messzeséget. A forró, vibráló levegőn át csak a délibábot vehette ki a város határából visszatekintő vándor.

De az emberek számára ez a nap is csak olyan volt, mint a többi. A hőség nem különböztette meg az urakat a rabszolgáktól. A ponyvák alatt langyos vizet kortyolgató a kereskedők rothadó árújuk siratták. Mindent beterített a dögszag. A kocsmába betérő vándor pedig pár réz ellenében csak remélhette, hogy egyenesen a hűs pincéből kapja meg a rendelt bort.

A kocsmát épp az imént hagyta el egy denír, aki pár ezüstöt csörgetve láthatóan a piacra igyekezett. Lomha hátasgyíkja vissza-visszapillantott a vályúhoz, melytől gazdája az imént rángatta el, de jámboran engedelmeskedett. Nem törődött a feje körül repdeső legyekkel sem. A denír néha-néha elhessegette a legyeket, majd szellős ingjébe törölte izzadó homlokát.

Pár perc múlva már a szinte mozdulatlan, de mindenképpen lelassult kereskedőnegyed útjának porát tüdőzte. Néhány asszonyon kívül üres volt az élelmiszerpiac, az ismerős kovácsnál csak egy messzi útról érkezett kalandor várta, hogy pengéjét használható állapotba hozzák.

Majd a gyíkon lovagló törpe elérte úticélját: a rabszolgapiacot. Talán itt volt a legnagyobb élet. Pocakos uraságok drága ruhákban válogattak félmeztelen, napbarnított, izmos férfiak, és még szinte gyermek, tejfehér bőrű lányok között. Egy férfi lovagolt el mellette új szerzeményével, egy tizenévesforma szőke rowlind lánnyal. A férfi mögött a denír megpillantotta azt, akit keresett: egy hosszú szakállú, bajszos férfit.

Odaléptetett a kövérkés alak mellé:

- Hol az árú?

- Salaam, tiszteletre méltó barátom! Illik ily durván beszélni arról a gyönyörű teremtésről?

- Az a kis ördög ellopta… De hol van a lány?

Jasmin remegett a félelemtől. Már vagy három napja kuporgott abban a külvárosi bódéban. Az a két kulacs meleg víz és a pár marék szárított gyümölcs, amit itt hagytak, már előző nap elfogyott. Fáradt volt, nem aludt a félelemtől és kiszáradt a vízhiánytól. Az éhséghez már hozzászokott, de most az is gyötörte. Szörnyű kínok közt minden pillanatban csak várta, hogy az ajtó kinyíljon, és a bajuszos visszajöjjön…

A lány alig lehetett tíz éves. Szüleit nem ismerte, egész életét az utcán élte le. Legalábbis nem emlékezett semmi másra. Az ételért lopott, éjjelente a kereskedők ponyvája alatt lelt nyugalmat. Arca, régen lopott ruhája piszkos volt, testét kék-zöld foltok tarkították. Rongyai szakadtak, és már kicsik is voltak. Egyenes, fekete haja remegő, cserepes ajkaihoz tapadt, karikás szemei szárazan bámultak előre. Majd a hőség és fáradtság legyőzte a félelmét, és szinte ájultan bukott a padlóra. Tudatán álomképek emlékhullámai csaptak át.

Épp egy lopott körtét majszolt egy sötét kis sarokban, mikor furcsa hangokat hallott. A városőrök fegyvereinek csörgését. Rengeteg városőr. Több, mint amennyi errefelé szokott járni. Kikukucskált egy kis lyukon, és vagy egy tucat felfegyverzett férfit pillantott meg. Élükön egy sebhelyes, negyven év körüli férfi egy másik, kövérkés, szakállas úrral heves vitát folytatott. Majd a szakállas átnyújtott egy csillogó ezüstérmét a sebhelyesnek, aki az emberei felé fordult:

- A föld alól is kerítsétek elő a lányt!

Jasmin szíve a torkában dobogott. A katonák mindent feltúrtak, eszeveszetten keresték őt. Tudta, hogy rá fognak találni. Félelmében a körte kiesett kezéből, lábai remegtek. Csak arra gondolt, hogy most nem szabad menekülnie - még nem jött el az idő.

Majd az egyik katona feltépte a ponyvát, ami mögé rejtőzött. A lány a szemébe nézett, és kis testével is majdnem elsodorta a férfit. Nem gondolt semmi másra, csak hogy nem állhat meg.

Hirtelen valami hűsítőt érzett. A bajuszos volt - az leöntötte egy fél vödör vízzel. Jasmin megnyalta nedves ajkait, a férfi szemébe nézett, és tudta, hogy itt az idő. Egy pillanat törtrésze alatt pattant fel, s emberfeletti sebességgel vágott át a szakállas és a denír között. Nem gondolt másra, csak a menekülésre.

A szakállas meglepetten nézett a kislány után, hunyorogva, ahogy a nap besütött a bódéba. Majd az övéhez nyúlt. És már teljesen biztos volt benne, hogy az erszényét sosem fogja viszontlátni.

2001.02.20.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása