Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Abdul: Yassun hite

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Abdul: Yassun hite


Artwork copyright © Wizards of the Coast

Éjszaka van, csend borul Deranolran városára.

A Kikötőnegyed is lecsendesült, habár egy-egy részeg matróz, vagy dalos kedvű kereskedő időről időre felveri a közeli kunyhók lakóit.

A negyed keleti szélén, egészen közel a partmenti sziklákat ostromló Beltengerhez, düledező viskójában egy szakállas férfi ír. Időnként felpillant papirosából, amit egy szál faggyúgyertya világít meg; ilyenkor még a toll percegése is megszűnik, s néma csend lepi be a kunyhót. Aztán megrázza a fejét és tovább dolgozik. Asztalán számos irat; menlevelek, s hasonló fontos feljegyzések, mellettük néhány bőrbe kötött, régi könyv – furcsa berendezés ez egy kikötői kunyhóhoz képest.

A férfi újra abbahagyja munkáját, s felkapja a fejét – neszt hall a tető felől. Felnéz, de csak a széles keresztgerendát látja, mást semmit, így hát megnyugodva tekint vissza az asztalra.

Olyan vagyok, mint valami tengeri polip, villan agyába az iratok láttán, s elmosolyodik a gondolatra. Innen nyújtogatom ki csápjaimat Deranolran egész területére, innen fogom össze mozgalmunkat. Tapogatóim mindent elérnek, s lassan a legtöbb helyre befurakodnak; idővel olyan erőssé válnak, hogy…

- Itt vagyok… - suttogja valaki váratlanul a fülébe, s a férfi agyából szemvillanás alatt futnak szét az ábrándok. Ijedten felpattan, s kezével olyan szerencsétlen mozdulatot tesz, hogy a tengeri kagylóból megmunkált tintatartó tartalmát az imént írott levélre borítja. A fal felé hátrál; sápadt homlokán kövér izzadtságcseppek gördülnek végig, ahogy övén lógó csonttőrét markolássza.

Egy szikár, tetovált arcú rowlind lép ki az árnyékból a gyertya tompa fénykörébe, szemében furcsa visszfényt vet az aprócska láng. Elvigyorodik, s szájából hegyesre köszörült fogak villannak ki, melyek vadállati külsőt kölcsönöznek megjelenésének.

- Yassun – sóhajtja megkönnyebbülten a férfi, és elengedi tőre markolatát. – Lidércek marcangolják szét a lelked, muszáj neked halálra rémíteni az embert?

A Yassunnak nevezett rowlind nem válaszol, csak vigyorog tovább; a szakállas férfi nem firtatja hát a dolgot, helyette odalép az asztalhoz, és izgatottan néz a rowlindra.

- Sikerrel jártál? – kérdi, s a tetovált arcú fejbólintására széles mosoly önti el az arcát. – Mondj el mindent részletesen! Addig én kiszámolom a fizetséged!

És az övén lógó kopott bőrerszényhez nyúl, hogy kifizesse a megállapodás szerinti tíz ezüstöt, ám a rowlind morogva kapja el a csuklóját.

- Tartsd meg a pénzed, Silar! – mondja, majd látva a férfi értetlen tekintetét hozzáteszi: - Papot szívességből ölök.

A férfi újra elmosolyodik; kihúzza a kezét Yassun erős szorításából és bólint. Aztán leül az asztalhoz, felállítja a kiborított tintatartót és várakozóan a rowlindra néz.

Yassun pedig mesélni kezd.

***

-… és miközben a vérében fetrengve haldoklott, a szemébe mondtam, hogy nem hiszek az isteneiben. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket ebben a földi siralomvölgyben hallott, és tudom, hogy a hozzá hasonlók számára nem létezik ennél nagyobb kín.

Yassun egy pillanatra elgondolkodik, aztán folytatja.

- A többi már gyerekjáték volt. Ugyanott jöttem ki, ahol bementem, átmásztam a külső kőkerítésen és már biztonságban is voltam. Utána egyből idejöttem hozzád. Hát ennyi.

Silar csillogó szemmel pattan fel.

- Ilyen emberekre van szükségem! – kiáltja lelkesen, majd mikor látja, hogy a rowlind meglepődve húzza fel szemöldökét, visszaül a helyére és magyarázkodni kezd.

- Eddig csak egyszerű bérgyilkosnak tartottalak téged, aki ugyanolyan elvtelen, mint a társai; de most hogy látom mennyire gyűlölöd a papokat, nem félek színt vallani előtted.

Yassun bólint, Silar pedig folytatja.

- Én valójában nem az az egyszerű, fondorkodó nemes vagyok, akinek kiadtam magam, s akiből tizenkettő egy tucat. Sokkal magasztosabb célok vezérelnek, minthogy minél magasabbra verekedjem magam a deranolran-i politikai elit ranglétráján; Talist, a főpap tanácsosát sem ezért ölettem meg veled! – lassan kezdi belelovallni magát a mondandójába, arcán lángrózsák nyílnak. – Talán hallottál már szóbeszédeket a Fáklyásokról. Nos, ezt a szervezetet én hoztam létre, s célul a papok hatalmának megdöntését jelöltem ki! Hitem szerint véget kell vetnünk annak, hogy az embereket felsőbb hatalmak irányítsák, s végre mindenkinek saját kezébe kell adni önmaga sorsát!

Yassun lassan közelebb húzódik, de a nekihevült Silarnak ez fel sem tűnik; felkap egyet az asztalon lévő könyvek közül, feláll, és a feje felé emeli azt.

- Látod ezt? – kiáltja. – A kataklizma előtt élt elf filozófusok vetették papírra, s a fajok közötti békéről és a szabadságról szól, arról hogy az ember maga…

Fájdalom robban a gyomrába, s ajkai néma sikolyra nyílnak. Döbbenten néz a rowlind kezében lévő rövid vaskardra, amely keresztvasig mélyed a testébe. Aztán az elf visszarántja a kezét, és Silar a földre zuhan.

A tetovált arcú bérgyilkos az egyik filozófiai értekezés lapjaiba törli a véres pengét, aztán fejcsóválva lehajol a holttesthez, és lemetszi övéről a pénzeszacskót. Ostoba bolond, dünnyögi magában, és veszélyesebb, mint az összes pap együttvéve. Méghogy minden ember szabadon rendelkezzen a sorsával! Mivé fajulna akkor a világ?

Fejét csóválva kiköp, aztán mielőtt elhagyná a kunyhót, valami még az eszébe jut. Lehajol a földön fekvő testhez, s búcsúzásul a fülébe súgja:

- Tudod, barátom, én az emberekben sem hiszek…

2001.01.31

2001.02.07


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása