Infó Világ Alkotókör Termékek Játékok Fórum
Abdul: "Kalózos novella"

( Honlaptérkép ) Főoldal - Alkotókör - Írások - Abdul: "Kalózos novella"

Artwork copyright © John Avon

Munkacím: Jakkar mentalitás

- Mit gondolsz? – kérdezte Vasagyar, a jakkar kapitány, s odanyújtotta látcsövét a marcona kinézetű ranjan-nak. Félarcú Kadak egy pár pillanatig figyelte csak a távolban feltűnt vitorlást, majd határozottan így szólt:

- Sinnar kereskedőhajó. Ha jól látom egy lartass.

Vasagyar egyetértően bólintott.

- Viszonylag gyengén felszereltnek tűnik – nézett rá jelentőségteljesen az elsőtiszt. – Ha megtámadnánk, csekély veszteséggel el bírnánk foglalni.

Vasagyar összeráncolta homlokát.

- Tudod, hogy legszívesebben azonnal kiadnám a parancsot – morogta bosszúsan. – De amíg…

Diszkrét torokköszörülés szakította félbe, s egy vörös tunikás, kopaszodó, rubinköves pecsétgyűrűt viselő kregg-dorn lépett melléjük. Elhízott teste láttán Kadak megvetően húzta el a száját.

- Kapitány – kérdezte a kregg-dorn mindenfajta bevezetőt nélkülözve. – Ugye meg sem fordult a fejében, hogy megtámadja azt a hajót?

Vasagyar ingerülten mordult fel.

- És ha igen?

A kregg-dorn rosszallóan rázta meg a fejét.

- Ön is nagyon jól tudja, hogy amíg kaleroni zászló alatt hajózik, addig egyetlen sinnar hajót sem támadhat meg. Kaleron jelenleg nem áll háborúban a sinnarokkal. Semmi szükség nincsen diplomáciai bonyodalmakra.

Vasagyar az árboc tetején lobogó kaleroni zászlóra sandított, majd visszanézett a kregg-dornra.

- Az embereimnek harc kell, és zsákmány – vicsorogta. – Három hónapja mást sem csinálunk, mint kóválygunk fel-alá egy húszmérföldes partszakasz mentén, és a sirályokat számláljuk!

Kadak egyetértő hördülését figyelembe sem véve a kregg-dorn továbbra is a kapitány felé intézte szavait.

- Vasagyar kapitány – mondta hidegen. – Ön három hónapja Garren Darf Morug kar’Dorman császár zsoldjában áll, s nekem, mint a császárunk által személyesen kijelölt kadrann-nak jogom van megszabni, hogy ön mit tehet meg és mit nem. Ha ezt nem képes felfogni, akkor fel is út, le is út!

Vasagyar elsápadt a dühtől; öklei összerándultak, s úgy tűnt, menten szétrobban. Mikor - néhány pillanat múltán - sikerült valamennyire megfékeznie indulatát, elsőtisztjére nézett.

-Kadak – vicsorogta. – Fogd le ezt a kutyát, és vetesd oda a cápáknak, hadd rágódjanak el rajta.

Majd – mit sem törődve a kregg-dorni tiltakozó kiáltozásával – elbődült:

- Legénység! Mindenki az evezőkhöz! Ballistákat készenlétbe! Ma sinnar vér fogja vörösre festeni a tengert! Azt a mocskos rongydarabot meg vágjátok le onnan, s húzzátok fel a helyébe Rejek lobogóját!

 

2000.07.19.

2000.12.08.


Szólj hozzá a novellához!

Összes hozzászólás új ablakban

Vissza a Főoldalra Vissza az Írásokhoz Levél írása